Jelen lenni. A Te jelenedben.
A jel-en lenni és azt figyelni. A kapcsolaton függeni, mint egyetlen zsinóron amely az élethez köt.
A jelen, ahogy Szent Ágoston írja, az egyetlen ami valós. A múlt csak annyiban valós, amennyiben jelen volt, a jövő csak annyiban amennyiben jelen lesz.
A jelen az egyetlen valóság, mert a jelen a létező, másképp mondva a lét csak a jelenben lehetséges a maga teljességében.
Ez az időben, számokban nem mérhető, néha rövidke, állandóan születő, változó és tovatűnő pillanatfolyam az egyetlen ahol az egzisztencia igazán valós.
A lét csak a jelenben van igazán.
Ez a valóság, valós-ság pedig pont egy jelenlétből fakad, az egyetlen igazán létező jelen-létéből. Belőle fakad, mert létét jelenné tette számunkra, valóságot, realitást adva ezáltal egy világnak. Egy világnak, amely csak azért valóság, amelyben csak azért lehet jelen lenni, vagyis csak azért létezik igazán, mert a Létező jelen van benne. A jelenben van jelen benne, mindenestül, mindig az adott pillanatban.
Ha elveszítjük figyelmünket és nem vagyunk jelen az ő jelenlétében, meglátjuk milyen a világ, ha hiányzik belőle az, aki annak létezését valóságát, jelenét adja. Megtapasztaljuk az ürességet, amely a látszatok mögötti látszatok, az illúziók mögötti illúziók nemlétező tánca. Minden körülmény ott van, csak a valóság hiányzik. Az élet álommá lesz, meghal belülről, léte elveszik és többé nincs jelen önmaga számára sem.
Ahogy nincs lét, nincs megismerés sem, csak látszatok, reprezentációk, képzetek, doxa.
Ám beléphetsz a Létező jelenlétébe, elfogadhatod, átölelheted, belemerülhetsz és lubickolhatsz a valóságban, amit az Ő valóságossága tesz igazivá.
Jelen lehetsz az egyetlen jelenben, ami egy megelőlegezett, ajándékba kapott jelen.
Visszakapcsolódhatsz a Jelenvaló jelenlétébe és ráébredhetsz mennyire hihetetlenül létező, igazi, valós. Mennyivel inkább az, mint minden más ami ezt a létet és valóságot csak visszatükrözi. A minden más önmagában szétesik, de ha elkezded a minden másban is ezt a jelenlétet szemlélni, értelmet és kikezdhetetlen, szilárd alapot nyer életed ebben a világban.
De ehhez néha közvetlen az Ő jelenlétére kell rápillants, őrá az egyetlen élőre, valósra és létezőre. Majd ha rátekintesz a minden másban is az ő életét, valóságát és létét kezded nézni ami igazzá, széppé és jóvá teszi ezt az univerzumot és benne téged.
Ha belépsz a jelenlétbe te is vagy. Tisztán és egyszerűen létezel, sokkal jobban mint korábban bármikor.