Minél idősebb – és talán bölcsebb – vagyok, annál inkább elzárkózom mások nyilvános megalázásától.
Ez lett a modern Római Birodalom új arénája, ahol azokat, akik hibáztak vagy vétkeztek, a nyilvánosság elé hurcolják, hogy gúnyt űzzenek belőlük és tönkretegyék őket – akárcsak régen, amikor a bűnösnek tartottakat vadállatok tépték szét a tömeg szórakoztatására.
Ahogyan akkor, úgy ma is, sokszor velük együtt szenved a házastársuk, a gyerekeik – vagy épp ők válnak a „járulékos veszteséggé”.
28 éve ülök a gyóntatószékben, adok lelki tanácsot és nyújtok lelkivezetői szolgálatot. Hosszú órák ezrei során próbálom begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket az emberek saját bűneik által ejtettek magukon.
Igyekeztem az irgalom eszköze lenni. Isten gyógyító kezének meghosszabbítása.
Jézus figyelmeztet (Mt 7, 1–5): amilyen mértékkel mi mérünk másokat, olyannal mér nekünk is az Isten.
Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!
Tudom, még ha nem is vagyok különösen nagy bűnös, én is bűnös vagyok. Szükségem van a rendszeres megbocsátásra, irgalomra és türelemre.
Nem szeretném, ha engem aláznának meg a nyilvánosság előtt – miért örülnék annak, ha ez mással történik meg?
Ne feledjük: a rómaiak a keresztényeket ateistának és az állam ellenségének bélyegezték, és az arénába küldték őket, hogy szenvedésükből és halálukból látványosság legyen. A mi Urunkat is megfosztották ruháitól, megverték, keresztre feszítették, és végig gúnyolták.
Melyik oldalon állunk?