Naptári pontosság

Krisztus feltámadását a nyugati kereszténység a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni első holdtöltét követő vasárnap ünnepli.

Ez a számítási mód biztosítja, hogy a húsvét mindig vasárnapra essen és megőrizze kapcsolatát a zsidó pászka ünnepével, amelyet Niszán hónap 14-én ünnepelnek és amelynek a napja a tavaszi holdtöltéhez kötődik.

1.     Az Úr angyala megjelenik az asszonyoknak

A hét első napján, vagyis húsvétvasárnap a három szinoptikus evangélista több asszonyról számol be, Mária Magdolnáról, Johannáról, Máriáról, Jakab anyjáról és Szalóméról. Ezzel szemben Jánosnál pedig csak Mária Magdolna szerepel.

A szombat elmúltával, húsvétvasárnap virradatkor indultak útnak az asszonyok. Illatszereket vásároltak, majd elmentek a sírhoz, hogy megkenjék Jézus testét, mivel pénteken este gyorsan temették el.

Útközben azt kérdezték egymástól:

„Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?”

Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve.

Amíg az asszonyok úton voltak, nagy földrengés támadt, az Úr angyala leszállt az égből, olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. Az angyal odament a sírhoz, elhengerítette a követ és ráült. Az őrök a tőle való félelmükben halálra rémültek. 

Az asszonyok megrémültek és a földre szegezték tekintetüket, de az angyal így szólt hozzájuk:

„Ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: »Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.«”

Ezt követően az angyal elküldte őket, hogy vigyék hírül a tanítványoknak, hogy Jézus föltámadt a halálból és előttük ment el Galileába. Nagy félelemmel, de hatalmas örömmel is rögtön elfutottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. De nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.

2.     Jézus megjelenik Mária Magdolnának és az asszonyoknak

Márk és János evangéliuma szerint a hét első napján reggel a Föltámadt Jézus először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Mária Magdolna kinn állt a sírnál, és sírt.

Behajolt a sírboltba és két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle:

„Asszony, miért sírsz?”

Ő azt felelte nekik:

„Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!”

Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és meglátta Jézust, de nem ismerte fel Őt, azt gondolta, hogy a kertész az.
Amikor Jézus megkérdezte tőle, hogy miért sír, kit keres, Mária Magdolna azt válaszolta:

„Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!”

Ekkor Jézus megszólította őt a nevén, amire Mária felismerte őt és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester.

Jézus így szólt hozzá:

„Ne tartóztass engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

Máté evangéliumában Jézus szembe jött az összes asszonnyal, akik a sírtól elfelé tartottak és így szólt nekik: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. Ekkor Jézus is azt mondta nekik:

„Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.”

Miért küldi az angyal is és Jézus is Galileába a tanítványokat?

Ez volt az a hely, ahol a tanítványok a legtöbb időt töltötték Jézussal a nyilvános működése alatt. Aranyszájú Szent János szerint Jézus azért hívta őket oda, hogy lássák: ugyanaz az ember támadt fel, aki korábban velük élt, tanított és csodákat tett.

Jeruzsálem a tanítványok számára a veszély, a szenvedés és a halál helyszíne volt, ahol félelmükben bezárkóztak a zsidóktól tartva. Galilea távolabb esett a jeruzsálemi vallási vezetőktől.

Galilea a misszió indításának helyszíne. Jézus azért küldte oda őket, hogy a megszokott környezetükben, félelem nélkül erősödjenek meg hitükben, és onnan induljanak el az egész világ evangelizálására.

3.     Az apostolok a sírnál

Lukács és Márk evangéliuma szerint az asszonyok közösen mentek el a gyászoló és siránkozó apostolokhoz és a többi tanítványhoz, hogy elmondják a látottakat, Máté és János leírásában pedig Mária Magdolna egyedül vitte el az örömhírt.

„Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!”

– mondta Mária Magdolna közvetlenül Péternek és Jánosnak, a szeretett tanítványnak, a többieknek pedig kiemelte, hogy látta az Urat, majd elmondta Jézus szavait.

Az apostolok képzelődésnek tartották az asszonyok beszámolóját, és nem hittek nekik.

Péter és János apostol

Közösen futottak el Jézus sírjához. A János előbb ért oda a sírhoz. Nem ment be, hanem csak kívülről nézett be és látta letakarva a gyolcsokat.

Amikor Péter megérkezett, akkor ő bement a sírba. Péter is látta a Jézus testét borító gyolcsokat, a fejet borító kendőt pedig egy külön helyre téve találta, összegöngyölve.

Miután Péter is szemügyre vette a sírt, János is bement, látta a dolgokat és hitt. Ekkor még nem értették ugyanis az Írást, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból. A tanítványok ezután hazamentek, Péter elcsodálkozott a történteken.

4.     A farizeusok csalása

Amikor az asszonyok elmentek a sírtól, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt.

Erre összegyűltek a vénekkel együtt és tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, hogy ha bárki megkérdi tőlük, hogy mi történt, a következőket válaszolják: „A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.”

A főpapok és a vének továbbá megígérték, hogy kimentik a katonákat és meggyőzik Pilátust, ha eljut hozzá a hír. A zsidók körében is elterjedt ez a „fake news”, ahogyan ma neveznénk.

5.     Emmauszi tanítványok

Húsvét vasárnapján Jézus harmadjára az emmauszi tanítványoknak jelent meg. Két tanítvány reggel Jeruzsálemből Emmauszba tartott, amely körülbelül 11-12 kilométerre volt.

Útközben beszélgettek és tanakodtak az elmúlt napokban történt eseményekből. Egyszer csak maga Jézus csatlakozott hozzájuk, de ők nem ismerték fel, mert ahogyan a Szentírás fogalmaz: „valami akadályozta a látásukat.”

Jézus megkérdezte tőlük, hogy miről beszélgettek egymással útközben. Ők szomorúan megálltak és egyikőjük, Kleofás, akinek a felesége ott volt a kereszt lábánál is, megjegyezte, hogy ő az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt. Jézus ezt követően elmeséltette velük az eseményeket:

 „A Názáreti Jézus (…) tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. (…) azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak. (…) Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.”

– mondta a két emmauszi tanítvány.

Erre Jézus azt mondta nekik:

„Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

– ezt követően Jézus megmagyarázta nekik az írásokat Mózestől egészen a prófétákig.

Emmauszba érve Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni, de marasztalták őt, mert esteledett. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.

Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton és feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok elmondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”

Péter tanúságtétele

Bár az evangéliumok szerint Jézus először az asszonyoknak jelent meg, az apostoli közösség számára Péter tanúságtétele jelentette a hivatalos megerősítést.

Az ókori zsidó jogban az asszonyok tanúvallomása nem volt teljes értékű, ezért a tizenegy apostol és a tanítványok számára Péter látomása tette visszavonhatatlanná a feltámadás tényét.

A feltámadás híre már nem csak az asszonyok „képzelődése” vagy két tanítvány magánélménye, hanem az Egyház fejének, Péternek a tanúságtételével hitelesített objektív valóság.

6.     Jézus megjelenik az apostoloknak

Az esti órákban nem csak az emmauszi tanítványoknak, hanem a többi tanítványnak és az apostoloknak is megjelent, akik a zsidóktól való félelem miatt bezárták a helyiség ajtaját.

Jézus azonban bement, megállt középen, és így szólt:

„Békesség nektek!”

– majd megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Jézus a szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. 

Aztán Jézus újra szólt hozzájuk:

„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”

Tamás apostol ekkor nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány mondta el neki, hogy látták az Urat. Ő azonban így szólt:

„Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ujjamat a szegek helyére nem teszem és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!”

Nyolc nappal később Jézus ismét megjelent, bár az ajtó ekkor is zárva volt. Krisztus megállt középen, és így szólt:

„Békesség nektek!”

Azután azt mondta Tamásnak:

„Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba! Ne légy hitetlen, hanem hívő!”

Tamás apostol hiánya

Aranyszájú Szent János szerint Tamás valószínűleg azért nem volt ott, mert a tanítványok a passió eseményei után szétszóródtak, így ő még nem tért vissza a közösségbe és talán még mindig egyedül vagy máshol tartózkodott a félelem és a gyász miatt.

Aquinói Szent Tamás megjegyzi, hogy ez a történet arra tanít minket: nem szabad elszakadnunk a közösségtől. Tamás azért maradt le az Úr látásának vigasztalásáról, a béke köszöntéséről és a Szentlélek vételéről, mert különvált társaitól. Ez figyelmeztetés a hívőknek, hogy ne hanyagolják el a közösségi összejöveteleket.

Nagy Szent Gergely pápa úgy fogalmazott, hogy Tamás hitetlensége többet használt a mi hitünknek, mint a többi tanítvány hite, mert az ő kételye kényszerítette ki Jézusból a sebek megmutatását, ami minden kétséget eloszlatott. Jézus nem jelent meg Tamásnak azonnal, hanem várt nyolc napot.

Ez a várakozási idő arra szolgált, hogy Tamásban a többi apostol tanúságtétele révén felébredjen a vágy az Úrral való találkozásra, és így felkészültebb legyen a hitre.

A Húsvét lezárása

Jézus húsvétvasárnapot követően még számos alkalommal megjelent nem csak a tanítványoknak, hanem szélesebb körben is mielőtt a mennybe felment.

Ezt az ünnepet a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepeljük. A húsvéti idő lezárásaképp pedig a pünkösd ünnepe, vagyis a húsvétot követő ötvenedik nap, amikor Jézus elküldte számunkra a Szentlelket.


Ha te is szeretnéd elolvasni a Szentírásban, hogy pontosan mi történt húsvétvasárnap, akkor az alábbi igehelyeken tudod ezt megtenni:

-       Mt 28,1-20
-       Mk 16,1-20
-       Lk 24,1-53
-       Jn 20,1-31

Oszd meg ezt a cikket!