Júdás miért árulta el Jézust? Vajon mi volt a motivációja? A puszta kapzsiság, vagy csalódott volt, hogy Jézus nem a politikai elnyomástól menti meg őket?
A Biblia egyértelmű indítékot ír: a pénzt.
Júdás motivációja a pénz és a kapzsiság volt.
A teológiai hagyomány, különösképpen XVI. Benedek pápa tanításai megemlítik a politikai csalódottság lehetőségét is: Júdás talán egy győzedelmes Messiást várt, és amikor látta, hogy Jézus a szenvedés útját választja, elfordult tőle.
1. Júdás az apostolok között
Júdás a 12 apostol egyike volt. Az evangéliumi leírások alapján Pétert, mint az első pápát, az apostolok vezetőjét mindig az első helyre teszi, Iskarióti Júdást pedig az utolsó helyre, kihangsúlyozva, hogy ő árulta el Jézust.
A többi apostolt pedig eltérő sorrendben nevezik meg az evangéliumok.
Mt 10,1–4, Mk 3,13–19, Lk 6,12–16, ApCsel 1,16–17
Mária cselekedete
Egy alkalommal Jézus Betániában asztalhoz ült. Máté és Márk evangéliumában a leprás Simon házában, Lukácsnál egy Simon nevű farizeusnál, Jánosnál pedig Márta, Mária és Lázár házában.
Egy bűnös asszony, Mária, odament hozzá és megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, és elkezdte könnyeivel öntözni a lábait. Majd megtörölte hajával, csókolgatta. Alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozott magával.
Eltörte az alabástromot, és az olajat Jézus fejére öntötte.
Mt 26,6–7, Mk 14,3, Lk 7,36–38, Jn 12,1–3
Mária megítélése
Máté és Márk evangéliuma nem nevezi meg, hogy kik, de néhányan a jelenlévők és a tanítványok közül méltatlankodtak ezen, Lukács szerint a Jézust vendégül látó farizeus, János szerint pedig maga az iskarióti Júdás, Jézus árulója tette ezt szóvá.
Máté és Márk esetében a tanítványok általános zúgolódásáról olvashatunk, de a szövegkörnyezet sejteti Júdás kiemelt szerepét az elégedetlenségben, hiszen közvetlenül ezután megy Júdás a főpapokhoz.
A felháborodás
A zúgolódás tárgya a következő volt:
„Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? Ezt az olajat el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek! Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, hogy bűnös.” Mt 26,8, Mk 14,4–5, Lk 7,39, Jn 12,4–6
Jézus visszakérdezett, hogy miért bántják az asszonyt, hiszen jót tett vele.
„Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.” Mt 26,11–13, Mk 14,6–9, Jn 12,7
2. Júdás elárulja Jézust
Az evangélium tanúsága szerint a Sátán megszállta iskarióti Júdást, aki nagyszerdán elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, hogy segítsen nekik Jézust elfogni.
A főpapok és az írástudók a húsvét előtti napokban a korábbiakhoz képest még intenzívebben törekedtek arra, hogy csellel fogják el Jézust és megöljék.
A főpap, Kaifás palotájában tanácskozva eldöntötték, hogy nem az ünnepen akarják ezt megtenni, mert féltek a néptől magától és attól, hogy nehogy zavargás támadjon a nép között.
A főpapok nagyon megörültek Júdás ajánlatának és harminc ezüstpénzt adtak neki, amely a mózesi törvény szerint egy rabszolga ára volt.
Zakariás próféta jövendölésében pedig így olvashatunk: „Majd azt mondtam nekik:
»Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!« Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül.” Zak 11,12
Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust, olyankor, amikor nincs körülötte nagy tömeg.
Erre másnap, nagycsütörtök este, az Olajfák hegyén, a Getszemáni kertben került sor.
3. Júdás halála
Nagypénteken, amikor Júdás látta, hogy Jézust elítélik, megbánta, amit tett és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapokhoz, majd azt mondta nekik:
„Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.” Mt 27,3–4
Erre Júdás szétszórta a pénzt a templomban és felakasztotta magát. A papok nem tehették vissza a templom kincstárába a pénzt, mert vérdíj volt.
Máté evangéliuma szerint a főpapok vették meg a visszaadott pénzből a Vérmező (héberül Hakeldama) nevű helyet, hogy oda temessék az idegeneket.
Az Apostolok Cselekedete szerint pedig Júdás vette meg azt a „gonoszság bérén”, és itt akasztotta fel magát.
Így beteljesedhettek az ószövetségi jövendölések:
„Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem.” Mt 27,8–10, Zak 11,12–13, Jer 18,2–3;32,6–9
„Lakóhelyük váljék pusztasággá, és senki se lakjon benne.” ApCsel 1,20, Zsolt 69,25
Ezt követően az apostolok az ő helyére választották tizenkettedik apostolként Mátyást, aki velük együtt tanúskodik Jézusról.
Ha Júdás árulásának történetét el szeretnéd olvasni a Szentírásban, akkor itt tudod megtenni:
– Mt 26,6–16; Mt 27,3–10
– Mk 14,3–11
– Lk 7,36–49; Lk 22,3–6
– Jn 12,1–8
– ApCsel 1,15–26