1.     Vacsora előkészítése

Az ünnep első napján Jézus elküldte Pétert és Jánost Jeruzsálembe, hogy készítsék elő a pászka-vacsorát.

Útmutatása szerint egy vizeskorsót vivő embert kellett követniük – ez titkos jelként szolgált, mivel a vízhordás akkoriban női munka volt, így a férfi feltűnő jelenségnek számított a tömegben.

Ez a titoktartás azért volt fontos, hogy Júdás ne árulhassa el a helyszínt a vacsora megkezdése előtt.

2.     Az apostolok lábának megmosása

A vacsora kezdetén Jézus rabszolga módjára vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát.
Amikor Péter tiltakozott, Jézus így felelt: 

„Ha nem moslak meg, nem lesz osztályrészed velem.”

Ez a tett egyszerre volt a tökéletes alázat példája és a lelki megtisztulás jelképe. Jézus ezzel az „új paranccsal” mutatta meg, hogy az Isten országában a hatalom szolgálatot jelent. 

3.     Júdás árulásának megjövendölése

A vacsora alatt Jézus megrendülve jelentette ki:

„Egy közületek elárul engem.”

Az apostolok zavartan kérdezgették, ki az. Jézus a bemártott falatot Júdásnak adta, majd azt mondta: 

„Amit teszel, tedd meg gyorsan!”

Amikor Júdás kiment, az evangélista megjegyzi: „Éjszaka volt.” Ez nemcsak a napszakra, hanem Júdás lelki sötétségére is utalt, aki elhagyta a Világosságot.

Szent Tamás hangsúlyozza, hogy Jézus nem kényszerítette Júdást, hanem hagyta, hogy szabad akarata szerint cselekedjen.

4.     Eucharisztia és egyházi rend megalapítása

A vacsora csúcspontján Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta nekik:

„Ez az én testem, amely értetek adatik.” 

Majd a kelyhet vette: 

„Ez a kehely az új szövetség az én véremben.”

Jézus nem jelképekről beszélt

A „Hoc est corpus meum” szavakkal a kenyér és a bor lényegét saját testévé és vérévé változtatta.

Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Ezzel a paranccsal pedig hatalmat adott az apostoloknak, vagyis az első papoknak, hogy ezt az áldozatot a szentmisében mindannyiszor megjelenítsék.

5.     Jézus tanításai az utolsó vacsorán

Jézus az utolsó vacsorakor is számos dologra tanítja az apostolokat. Új parancsot adott nekik a következő szavakkal:

„Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást! Arról ismeri majd meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.”

Mindemellett az utolsó vacsorán ígérte meg számukra a Vigasztaló Szentlelket, az Igazság Lelkét, aki megtanítja őket mindenre, és eszükbe juttat mindent, amit Jézus mondott nekik.

6.     Úton az Olajfák hegyére

Ezután zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák hegyére, ahol Jézus azt mondta az apostoloknak:

„Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.”

Zak 13,7

Erre Péter megszólalt és azt mondta neki:

„Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.”

Jézus figyelmeztette Pétert, hogy a sátán megrostálja őket, de Ő imádkozott érte. Amikor Péter fogadkozott, hogy a halálba is követi Mesterét, Jézus szomorúan válaszolt:

„Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Az Úr azért engedte meg Péternek ezt a bukást, hogy később, az Egyház fejeként ne legyen gőgös, hanem tudjon könyörületes lenni a bűnösökkel.

7.     Jézus imája a Getszemáni-kertben

Akkor Jézus odaért velük a Getszemáninak hívott, és azt mondta a tanítványoknak:

„Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Üljetek le itt, amíg én elmegyek és imádkozom.”

Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, Jakabot és Jánost, majd szomorúság vett erőt rajta, remegni és gyötrődni kezdett.

Jézus imája a tökéletes engedelmesség példája, amely ellensúlyozza Ádám engedetlenségét:

„Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”

A halállal tusakodva véres volt a verejtéke, amely egy ritka, de orvosilag dokumentált jelenség, amely rendkívüli lelki feszültség, halálfélelem vagy intenzív szorongás hatására alakul ki.

Ezután háromszor odament a tanítványokhoz, és mindháromszor alva találta őket.

8.     Jézust elfogják

A Getszemáni kertet Júdás is ismerte, mert Jézus gyakran járt oda a tanítványaival. Júdás egy csapat katonával érkezett, és csókkal árulta el Mesterét.

Mivel Jézus tanítványai körében volt, és az éjszakai sötétségben nehéz lett volna messziről felismerni őt, a csók egy félreérthetetlen, közeli jelzést szolgáltatott a katonáknak.

Ez a képmutatás legmagasabb foka: egy szent jelet használt fel egy gonosz tett végrehajtásához.

Jézus kérdése, vagyis, hogy 

„Barátom, ezért jöttél?” 

– az utolsó hívás volt Júdásnak a bűnbánatra. Ekkor Péter kardot rántott és levágta a főpap szolgájának, Malkusznak a jobb fülét.

Jézus leállította őt:

„Aki kardot ragad, kard által vész el.”

A tanítványok mind elmenekültek. Jézust pedig megkötözve elvitték a főpaphoz.

Ha te is szeretnéd elolvasni a teljes nagycsütörtöki történetet a Szentírásban, akkor a következő helyen tudod megtenni:

  • Mt 26,17-56
  • Mk 14,12-52
  • Lk 22,7-53
  • Jn 13,1-18,11
Oszd meg ezt a cikket!