1. Jézus a főpapok előtt
A katonák a Getszemáni kertből először Annáshoz vitték Jézust, aki korábbi főpapként nagy tekintélynek örvendett.
Annás a tanítványairól és tanításáról kérdezte őt, mire Jézus rámutatott, hogy mindig nyíltan tanított a templomban és a zsinagógákban.
Az első fizikai bántalmazás
Egy szolga arcul ütötte Jézust, számon kérve rajta a főpappal szembeni tiszteletet.
„Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?”
– mondta ekkor Jézus.
Ezt követően Annás megkötözve küldte át Jézust a hivatalban lévő főpaphoz, Kaifáshoz. Itt a kora hajnali órákban összeült a Szanhedrin, vagyis a zsidó főtanács.
Istenkáromlónak nyilvánították
Mivel nem találtak ellene valódi vádat, hamis tanúkat sorakoztattak fel, akik kiforgatva Jézus szavait ezt mondták:
„Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.”
Kaifás ekkor eskü alatt kérdezte:
„Te vagy-e a Messiás, az áldott Isten Fia?”
Jézus azt válaszolta:
„Te mondtad. Ha megmondom nektek, hogy én vagyok-e a Messiás, nem hiszitek el; ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.”
Dán 7,13, Zsolt 110,1
A főpap erre megszaggatta ruháit, mert szerinte Jézus káromkodott. A főtanács szerint Jézus ezért méltó volt a halálra, így arcon köpték, megverték és pofon ütötték.
2. Péter tagadása
Péter és egy másik apostol távolról követték Jézust. Péter az udvaron a tűznél melegedett, amíg Jézust bent vallatták.
Háromszor is felismerte őt a tömeg: először egy szolgálólány, majd egy másik szolga, végül egy csoport, akik galileai kiejtése alapján azonosították.
Péter mindháromszor esküdözve tagadta, hogy ismeri Jézust. Amikor a kakas megszólalt, Jézus éppen akkor léphetett ki az udvarra, és rátekintett Péterre.
Az apostol ekkor döbbent rá árulására. Eszébe jutott az, amit Jézus mondott:
„Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.”
3. Pilátus és Heródes kihallgatja Jézust
Mivel a zsidó tanácsnak nem volt joga halálos ítéletet végrehajtani, Jézust megkötözték, elvezették és átadták a római helytartónak, Poncius Pilátusnak.
Ezt látva, Júdás megbánta tettét, majd felakasztotta magát. A zsidók nem mehettek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, ezért Pilátus ment ki hozzájuk.
A zsidók a vádakat politikai síkra terelték: néplázítással és a császár elleni felségértéssel vádolták. Pilátus a magánkihallgatás során felismerte Jézus ártatlanságát.
„Az én országom nem ebből a világból való.”
– mondta Jézus Pilátusnak.
Amikor Pilátus megtudta, hogy Jézus galileai, átküldte őt Heródes Antipászhoz, aki éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Heródes csodát várt tőle, de mivel Jézus egy szót sem szólt hozzá, visszaküldte Pilátushoz.
4. Pilátus halálra ítéli Jézust
Pilátus szabadon akarta bocsátani Jézust, ezért felkínálta a népnek az ünnepi amnesztiát. Választaniuk kellett Barabás és Jézus között. Barabást a Biblia bűnözőként, rablóként, lázadóként és gyilkosként jellemzi.
A főpapok által feltüzelt tömeg Barabást követelte, Jézusra pedig azt kiáltották:
„Feszítsd meg őt!“
Pilátus, látva, hogy nem ér el semmit, és félve a zavargástól, vizet hozatott, és látványosan megmosta kezeit, jelezve, hogy ártatlan az „igaz ember” vérében.
Kárörvendő katonák
Ezután a katonák gúnyolódtak rajta és brutális módon megostorozták. Bíbor köpenyt adtak rá, töviskoronát nyomtak a fejére, és nádszállal ütötték, miközben gúnyosan térdet hajtottak előtte:
„Üdvözlégy, zsidók királya!”
Pilátus még egyszer kihozta a vérző, megkínzott Jézust a tömeg elé:
„Ecce Homo – Íme, az ember!“
– mondta, de a nép nem könyörült meg. Végül Pilátus kiszolgáltatta őt a kereszthalálra, Barabást pedig szabadon engedte. Jézusnak odaadták keresztjét.
5. Cirenei Simon és a siránkozó asszonyok
Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak Cirenei Simonnal, és arra kényszerítették őt, hogy vigye Jézus keresztjét.
Nagy népsokaság is követte Jézust, köztük számos asszony is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt:
„Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat sirassátok és gyermekeiteket! Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: »Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!« Akkor elkezdik majd mondani a hegyeknek: »Szakadjatok ránk!« És a halmoknak: »Takarjatok el minket!« Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?”
6. Jézus háromszor esik el
Jézus háromszori eleste (harmadik, hetedik, kilencedik állomás a keresztúton) nem szerepel az evangéliumokban, mivel az evangélisták elsősorban a megváltás főbb eseményeire és a próféciák beteljesedésére összpontosítottak.
Fizikai kimerültség
A római ostorozás gyakran a halál közeli állapotba juttatta az elítéltet, illetve az Olajfák hegyén az egész éjszakán át virrasztott, így Jézust is elhagyta a fizikai ereje a nehéz kereszt alatt, ami többszöri eleséshez vezetett.
Az Egyház továbbá gyakran idézi Izajás prófétát:
„A mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta... a mi bűneinkért törték össze”
Iz 53,4-5
A teológiai értelmezés szerint Jézus nem csupán a fa súlya alatt esett el, hanem az emberiség bűneinek lelki terhe alatt.
7. Találkozás Szűz Máriával és Veronikával
Az evangélium a Szűzanyával való találkozást (negyedik állomás) és Veronika kendőjét (hatodik állomás) sem említi, bár ezek is fontos elemei a keresztútnak.
Amikor a gyermek Jézust bemutatták a templomban, Simeon azt mondta Máriának:
„A te lelkedet is tőr járja át.”
A keresztúti találkozás ennek a próféciának a beteljesedése: az anyai szív fájdalma itt éri el csúcspontját, amikor látja fiát a halálba menni.
„Nincs olyan része Jézus történetének, amelyben Máriának ne lenne része.” – fogalmazott Szent II. János Pál pápa.
A hagyomány szerint Veronika pedig egy jámbor jeruzsálemi asszony volt, aki kendőjével letörölte Jézus izzadt, véres arcát a Golgotára vezető úton, mire a kendőn csodás módon megmaradt Krisztus valódi arcképe, amely nem emberi kézzel készült.
A név eredete is utal erre: a „vera icon” (igazi kép) eredetileg a relikvia megnevezése volt, amit később személynévvé alakított a népi etimológia.
8. Jézust keresztre feszítik
Amikor kiértek a Golgotára, vagy más néven Koponya-hegyre, Jézusnak epével vagy mirhával kevert bort kínáltak neki, ami egy keserű kábítószert gyanánt szolgált neki a fájdalmai csillapítására.
Jézus megízlelte ezt, de nem fogadta el. (Zsolt 69,22)
A zsidó időszámítás szerint a harmadik órában, vagyis 9 óra körül feszítették Jézust és a két gonosztevőt keresztre.
Ezt követően Jézus így szólt:
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
A katonák négy felé osztották egymás között Jézus ruháit, hogy ki mit kapjon. A köntöse viszont varratlan volt, egy darabban szőve, így erre pedig sorsot vetettek. Ezzel beteljesedett a zsoltáros szava:
„Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
A feje fölé egy táblát raktak, amelyre az elítélésének okát írták héberül, latinul és görögül: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.”
Ennek a feliratnak a latin kezdőbetűit láthatjuk ma is a korpuszokon: „Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum” (INRI)
Az arra járó bámészkodó emberek, valamint a főpapok, az írástudók és a vének káromolták és csúfolódtak rajta:
„Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki! Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Az Isten Fia vagyok.«”
Két rablót is megfeszítettek vele, egyiket jobbról, másikat balról. Az egyik közülük hasonlóképpen szidalmazta Jézust:
„Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd hát meg magadat, és minket is!“
Erre a másik, a hagyomány szerint a jobb oldali így felelt:
„Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett. Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz országodba.”
Jézus azt felelte neki:
„Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!”
9. Mária, az egyház anyja
Volt ott sok galileai asszony is, akik messziről figyelték az eseményeket. Köztük volt Szűz Mária; a Szűzanya nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt; Mária Magdolna; Mária, Jakab és József anyja; Szalome; Zebedeus fiainak anyja és még sok más asszony, akik Galileában követték Jézust, szolgáltak neki és vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló Jánost, vagyis szeretett tanítványt, így szólt anyjához:
,,Asszony, íme, a te fiad!”
Azután azt mondta a tanítványnak:
„Íme, a te anyád!“
És attól az órától magához vette őt a tanítvány.
10. Jézus kileheli a lelkét
A zsidó időszámítás szerint a hatodik és a kilencedik óra között, vagyis dél és 15 óra között a nap elsötétedett és sötétség lett az egész földön.
A kilencedik óra körül Jézusan hangosan felkiáltott:
„Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Ennek hallatára az ott állók közül néhányan úgy vélekedtek, hogy Illést hívja, hogy megszabadítsa őt.
Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom!” Egy ecetbe mártott szivacsot nádszálra vagy izsópra tűztek, hogy inni adjanak neki.
Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta:
„Beteljesedett!”
Ezt követően Jézus hangosan felkiáltott:
„Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!”
és lehajtva a fejét kilehelte a lelkét.
Minden megremegett
Ekkor a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek a teste föltámadt, akik Jézus feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek Jeruzsálembe és sokaknak megjelentek.
A függöny kettészakadása azt jelképezi, hogy Jézus halálával megszűnt a válaszfal Isten és ember között, és megnyílt az út a Szentek Szentjébe.
Egy százados és mindazok, akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”
Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve tért haza.
11. Jézust eltemetik
Mivel a péntek a szombat készületi napja volt, a zsidók kérték Pilátust, hogy megtörhessék a lábszárcsontokat és levegyék őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra.
A katonák előbb a Jézussal keresztre feszített latorok lábszárát törték el, amikor azonban Jézushoz értek és látták, hogy ő már meghalt, nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.
A lándzsaszúrás nyomán kifolyó vér és víz a katolikus tanítás szerint az Egyház két alapvető szentségének a jelképe, a víz a keresztségnek, a vér pedig az Eucharisztiának.
Ezáltal beteljesedtek az írások:
„Csontját meg ne törjék”, valamint: „Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak.”
Kiv 12,46, Zsolt 34,21 és Zak 12,10
Amikor beesteledett, akkor egy gazdag ember, Arimateai József elkérte Pilátustól Jézus testét.
Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Majd miután megbizonyosodott róla, Józsefnek adományozta a testet.
Eljött Nikodémus is, aki körülbelül száz fontnyi mirha- és áloékeveréket hozott. Jézus testét a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték és mivel közel volt már az este, József új, sziklába vájt sírboltjába temették, amely közel volt a Golgotához és amelyben még senki sem feküdt.
A sír elé egy követ hengerítettek. Mária Magdolna és a Mária, József anyja figyelték, hogy hová és hogyan helyezték el, majd leültek a sír elé.
Jézus kínszenvedésről és kereszthaláláról az alábbi evangéliumi részletekben olvashatsz:
- Mt 26,57 – 27,66
- Mk 14,53 – 15,47
- Lk 22,54 – 23,56
- Jn 18,12 – 19,42