Az asszonyok, miután nagypénteken este hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték. (Lk 23,56)
A sír lepecsételése
A főpapok és a farizeusok pedig összegyűltek Pilátusnál és azt mondták neki:
„Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »Három nap múlva föltámadok.«
Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: »Feltámadt a halálból«.
Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!”
Pilátus megengedte nekik, hogy őriztessék a sírt. A főpapok és a farizeusok így hát lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt. (Mt 27,62-66)
Holtak felébresztése
XVI. Benedek pápa tanítása szerint a nagyszombat a „Isten elrejtettségének” napja, amikor a Király alszik, és a föld elcsendesedik, mert Isten a testben meghalt, hogy alászálljon a holtak birodalmába és felébressze azokat.
„Alászállt a poklokra”
A Hitvallásban is megvalljuk, hogy Jézus osztozva az emberi halál sorsában „alászállt a poklokra”.
Ez nem a kárhozat helyét (gehenna) jelenti, hanem a holtak birodalmát (héberül Seol, görögül Hadész) és a „szentek várakozóhelyét” (úgynevezett Limbus Patrum vagy „Ábrahám kebele”), ahol az igazak várakoztak a Megváltóra. És kiszabadította őket Ádámtól kezdve egészen Krisztusig.
Ők addig meg voltak fosztva Isten látásától, és Jézus nyitotta meg számukra a mennyország kapuit. Ahogy a földön az élőknek, úgy nagyszombaton a holtak birodalmában is hirdette a megváltás örömhírét, beteljesítve messiási küldetését az idők kezdete óta élt összes ember számára.
Alászállásával Krisztus legyőzte a Sátánt, akinek hatalma volt a halálon. Ezzel bizonyította, hogy Ő az élet Szerzője, akin a halálnak nincs hatalma.
Egy várakozással teli böjti nap
Nagyszombat tehát nem csupán egy üres várakozási idő, hanem a remény napja: a sötétségben már ott pislákol a feltámadás fénye, amely végül legyőzi a halált.
A korai Egyházban ez volt az egyetlen szombat, amelyen kötelező volt a böjt, méghozzá különleges szigorral. Szent Ireneusz idejétől kezdve a hívők gyakran negyvenórás teljes absztinenciát tartottak a feltámadás ünnepéig.
Ma az Egyház javasolja a nagypénteki szent böjt megtartását nagyszombaton is, hogy lélekben felkészüljünk a húsvéti örömre