A megbocsátás az egyik legfontosabb emberi és keresztény érték. Az életben mindannyian átélünk csalódásokat, megbántottságot vagy igazságtalanságot.
Vannak helyzetek, amikor valaki fájdalmat okoz nekünk, és ilyenkor nehéz elengedni a haragot. Mégis sokan nem tudják, hogy a megbocsátás mennyire fontos, mert nemcsak a kapcsolatainkat gyógyíthatja meg, hanem a saját lelkünknek is békét ad.
Keresztény szemszögből a megbocsátás különösen fontos, hiszen
Jézus tanításaiban többször megjelenik a megbocsátás jelentősége.
A Miatyánk imában is ezt kérjük:
„És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” (Mt 6,12).
Ez arra tanít, hogy nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak, ahogyan Isten is megbocsát nekünk.
Megbocsátani nem mindig könnyű. Ha valaki mélyen megbánt minket, természetes, hogy haragot vagy szomorúságot érzünk.
A megbocsátás azonban nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a történteket, vagy hogy helyesnek tartjuk, amit a másik tett.
Inkább azt jelenti, hogy:
– Nem hagyom, hogy a harag uralja az életemet
– Isten szeretetét választom
– A békét keresem
– Az elengedés könnyebbik módját választom
A haragtartás hosszú távon nagyon káros lehet saját magunkra is nézve.
Jézus különösen nagy hangsúlyt fektetett a megbocsátásra.
A kereszten, hatalmas szenvedése közben is ezt mondta:
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
(Lk 23,34)
Ez az egyik legerősebb példa arra, hogy a megbocsátás még a legnehezebb helyzetekben is lehetséges.
Pál apostol ezt mondja:
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotok fölött. (Ef 4,26)
Tehát, emberi érzés haragudni ami mindannyiunk életében előfordul. De ne feküdjünk le haraggal a szívünkben. Haragudhatsz akár egész nap, de mire lemegy a nap, bocsáss meg a szívedben.
Talán nem is az a legfontosabb, hogy a másik megbocsásson nekünk, hanem az, hogy mi mindig megtegyük.
Gondoljunk bele, mekkora áldást kaphatunk Istentől, ha a viszálykodás helyett azt mondjuk:
„Nem baj, ha te nem bocsátasz meg nekem, de én megbocsátom azt, amit te tettél.”
Ne a gonoszt tápláljuk, ne neki kedvezzünk a haragtartó cselekedeteinkkel. Mennyivel szebb inkább szeretni, és lélekben gazdagnak lenni, hogy amikor egy nap az Úr elé állunk, azt mondhassuk, hogy minden bűnöm ellenére a szeretetben mindig kitartottam.