Tegnap a Santa Maria sopra Minerva bazilikában jártunk, ahol a fiatalok jubileuma ideje alatt Pier Giorgio Frassati, domonkos harmadrendi teste előtt imádkozhatunk.
A hamarosan szentté avatandó Frassati testét július 25-én szállították át egy egyszerű fa koporsóban Torinóból a római Santa Maria sopra Minerva bazilikába, ahol a helyi konvent tagjai nagy meghatódással és testvéri tisztelettel fogadták a koporsót, valamint a Frassati családot.
Frati Domenicani di Santa Maria sopra Minerva Facebook oldala
A templomban a hívek július 26-tól tehették tiszteletüket Pier Giorgio Frassati előtt, kérve közbenjárását. E napon ünnepélyes szentmisét tartottak Pier Giorgio tiszteletére, melyet Baldassare Reina bíboros, a pápa római általános helynöke celebrált, kifejezve a római egyházmegye örömét és háláját e különleges alkalom okán.
A bazilikát számos hívő és zarándok látogatta meg a napokban, hogy imádkozzanak a fiatalokért, vagy saját magukért.
Pier Giorgio Frassati a Santa Maria Sopra Minerva templomban. Képek: Schnider Anikó
Az esti szentmise után tehettünk egy kört a bazilikában, ahol egyfajta képes kiállítás bemutatja Frassati örömét, vidámságát, testvéri szeretetét és az Eucharisztia iránti odaadását.
Videó: Schnider Anikó
Gabriele Scardocci atya is nagy örömmel idézte fel Frassati lehengerlő alakját. Íme, néhány gondolat tőle:
„Pier Giorgio Frassatiban felfedezhetünk egy személyt, aki a múlt század elején élt, mégis hihetetlenül aktuális marad. Egy dinamikus fiatalember, a hit és a szeretet igazi forgószele, akinek példája ma is fénylik.”
Ki volt Frassati?
Piergiorgio Frassati (1901–1925) Torinóban született egy jómódú és befolyásos családban – édesapja alapította a „La Stampa” című lapot. Kiváltságos környezete ellenére már egészen fiatalon mély érzékenységet mutatott a szegények iránt, ami mély hitében és a tettekben megnyilvánuló szeretet cselekedeteiben is megmutatkozott. Neveltetése érzékennyé tette őt a közjó értékeinek előmozdítására konkrét tettekkel.
Mivel foglalkozott?
Élete tele volt tevékenységgel. Beiratkozott a torinói Bányamérnöki Karra, hogy lehetősége legyen javítani a munkások körülményein, naponta részt vett a szentmisén, rendszeresen gyónt, és több katolikus egyesületnek is oszlopos tagja volt, így a Katolikus Akciónak, a FUCI-nak, a Páli Szent Vince Közösségnek, s a betegeknek és rászorulóknak szentelte magát fenntartások nélkül.
Belépett a Domonkos Harmadrendbe, ahol a Savonarola ihlette „Fra Girolamo” nevet választotta, s jelmondata a „Magasság felé!” (Verso l'alto) mottó volt, amely összefoglalja a hegymászás iránti szenvedélyét, mint az Istenhez való felemelkedés útját.
Sőt, nyíltan szembeszállt a fasizmussal, és az evangélium következetességével védelmezte a gyengék jogait.
Mit üzenhet Pier Giorgio a mai fiataloknak?
Piergiorgio egy erőteljes üzenetet hagyott ránk, amely ma is aktuális a fiatalság számára. Így írt:
„Akiknek nincs hitük, szegények: hit nélkül élni… vagyis nem élni, hanem éldelgélni. Soha nem szabad csak éldegélnünk, hanem élnünk kell, mert… van hitünk, amit életben kell tartanunk és van reményünk, amit el kell érnünk, s ez a mi Hazánk.”
Ez nem a lemondásra való felhívás, hanem buzdítás arra, hogy ne elégedjünk meg egy felületes létezéssel, hanem éljünk szenvedéllyel, harcoljunk az Igazságért, a „Haza” felé tartva, ami a menyországba, vagyis „a magasba” vezet: ezt konkrét elkötelezettséggel, itt és most, mindennap megtehetjük.
A szentség, ahogyan Piergiorgio megmutatja, nem egy utópia, vagy kevesek „jutalma”, hanem egy járható út mindazok számára, akik bátrak, és akik aktívan, örömmel élik meg hitüket.
Pier Giorgio Frassati, könyörögj értünk!