„A valóság csak addig létezik, amíg jelen vagy benne” – írja Lenkei Zsombor elmélkedésében, amely arra hív, hogy újra felfedezzük a jelen pillanat szentségét. Mert a lét igazi tere nem a múltban vagy a jövőben, hanem a Létező jelenlétében van.
„A szeretet sosem méricskél.”
Miért alapította Krisztus az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat? Miért lett az örök Isten egyszülött Fia testté (foganva a Szentlélektől, és születve Szűz Máriától)? Miért hívta el a tizenkét tanítványát, hogy kövessék őt? Miért alapította Egyházát Péterre, a sziklára? Miért adott apostolainak hatalmat a Mennyek országának hirdetésére, és a...
Lenkei Zsombor szívbemarkoló írásában Platón barlanghasonlata nem elvont filozófiai elmélet, hanem az emberi lélek legmélyebb valósága. Egy olyan világot tár elénk, ahol a reprezentáció nem az igazság képe, hanem a hazugságok és belső színházak fátyla.
Lenkei Zsombor egyszerre beszél hangulatok csapongásáról, az észrevétlen szépségek gyászáról, a mély látás ajándékáról és annak törékenységéről, valamint a lélektől lélekig való kapcsolódás vágyáról. Kicsit olyan, mint egy belső monológ, amit az ember csak ritkán tud (vagy mer) szavakba önteni.
Az abszurd az ellentmondás. Az abszurd mindig szenvedés. A lelki szenvedés abszurd. Az igazi kérdés: Minden oximoron? Vagy csak paradoxon? Az utazó még nem tudja, csak szenved tőle. Még zuhan. Ha földet ér talán jobban látja majd. A szakadék aljáról nézve világosabb a képlet.
