A vizsgaidőszak minden diák számára kiemelten megterhelő időszak: fokozott elvárások, teljesítménykényszer, időhiány és belső feszültség jellemzi. Katolikusként azonban nem csupán tanulási metódusok állnak rendelkezésünkre, hanem lelki erőforrások is, amelyek segítenek abban, hogy nemcsak eredményesen, hanem kiegyensúlyozottan éljük meg ezt az időszakot.
A hittel való készülés azonban nem azt jelenti, hogy Isten majd megoldja helyettünk, és mi hátradőlhetünk, nem adunk bele energiát. Azt jelenti, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, és ehhez kérünk támogatást Istentől.
Hívd meg a napodba Istent!
A vizsgaidőszakban különösen fontos, hogy a napunk ne kapkodással, hanem tudatossággal, rendszerezéssel kezdődjön. Egy rövid reggeli ima, zsoltár, vagy akár egyetlen mondat is elegendő ahhoz, hogy a napot Isten jelenlétében indítsuk el, ezáltal a napot az Ő kezébe ajánljuk. A klasszikus reggeli imát mindenki ismeri hittanórákról, ilyenkor nagyon jól jön:
Tanulás előtti ima – a munka megkönnyítése
A tanulás megkezdése előtti rövid ima nem a könnyebb út keresése, hanem a Szentlélek hívása, hogy jobban értsünk, emlékezzünk, tanuljunk. A tanulás előtti fohász abban segít, hogy figyelmünk összeszedettebb, gondolkodásunk tisztább, hozzáállásunk pedig nyugodtabb legyen.
A szentmise, mint lelki erőforrás
A vizsgaidőszak könnyen háttérbe szoríthatja a rendszeres szentmisén való részvételt, sokszor érvelünk azzal, hogy most inkább a tanulás a fontos, vagy hogy sok a tennivalónk. Mégis éppen ebben az időszakban van különös jelentősége a szentségi életnek. A szentmise nem csupán vallási kötelesség, hanem a lelki megújulás, a béke és az Istennel való kapcsolat forrása.
Az Eucharisztiában való részesedés emlékeztet arra, hogy nem egyedül hordozzuk terheinket, és Krisztus bennünk él.
Közösségi alkalmak
Kereszténységünk egyik alappillére a közösség. A vizsgaidőszak idején különösen fontos, hogy ne maradjunk egyedül a nagy feladatokkal és aggodalmainkkal. Osszuk meg nehézségeinket a családdal, barátokkal, ifjúsági közösséggel vagy plébániával, és kérjük imáikat!
A vizsgaidőszakban szintén a sűrű időbeosztásra hivatkozva gyakran mondjuk le közösségi alkalmainkat, de ezekre ilyenkor is szükség van. Mind kikapcsolódásként, mind lelki fejlődésként.
Végső soron nem az eredményeink határozzák meg értékünket, hanem az a szeretet, amellyel Isten tekint ránk.
De fontos, hogy az Istentől való tehetségünket, erőnket ne szórjuk el, hanem minden tőlünk telhetőt tegyünk meg, hiszen eredményeinkkel, és sikereinkkel Isten erejére és szeretetére tudunk rámutatni.