Észrevetted már, hogy az evangélium egyes részeiben a szerzők otthagyták Jézus eredeti nyelven mondott szavait?
Ez olyan hatást eredményez, mintha konzerválni akarták volna Jézus igazi “eredeti” hangját, megőrizni szavait az ő anyanyelvén.
A kereszténység korai napjaiban, a négy evangéliumot görög nyelvre fordították, ezzel elősegítve, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban terjedjen a világban az örömhír.
A tanítványok azonban mégis meghagytak néhány szót, kifejezést arámi nyelven (a nyelven, amit Jézus is beszélt).
Ebben a cikkben most megosztunk veletek 5-öt Jézus arámi szavai közül.
Utánajártunk mit jelentenek és mit mondhatnak nekünk ma:
1) Talitha kúmi
Márk evangéliumában ezt olvassuk:
„Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúmi!” – ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj fel!” Márk 5:41
Márk megőrzi az arám kifejezést, majd lefordítja, hogy a pillanat ereje ne vesszen el.
Jézus belép a zsinagóga vezető házába, ahol mindenki azt hiszi, a kislány már halott. Ő mégis megfogja a kezét, elmondja ezeket a szavakat, mire a lány felkel és járni kezd.
Ma is “Talitha kúmi”-t mond Jézus azoknak, akik reménytelen helyzetben érzik magukat vagy képtelenek tovább menni.A depresszió pillanataiban, a spirituális kimerültségben vagy elbátortalanodásban Krisztus ugyanazt súgja szívünknek: “Neked mondom, kelj fel!”
2) Effata
„azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!” Márk 7:34
Jézus találkozik egy süket és nehezen beszélő férfival. Odalép hozzá, megérinti a fülét és a nyelvét, és kimondja ezt a szót.
Itt nemcsak a férfi fizikai füle nyílik meg. Ez a pillanat azt is feltárja, hogy mit akar tenni Jézus mindannyiunkban: megnyitni minket Isten és mások előtt.
Elcsendesíti a bűn, a büszkeség, és a félelem zaját, teret teremtve számunkra, hogy meghalljuk a hangját és hirdessük azt.
Az egyház ezt a szót a keresztség szertartásában is megőrizte, imádkozva, hogy az ember füle nyíljon meg a hitre és a szája készen álljon annak hirdetésére.
Jézus ma is aztmondja: “Effata” azoknak, akik ellen állnak meghallgatásának - vagy nehezen beszélnek róla.
3) Abba
Az “Abba” ami “Atyát” jelent az a bensőséges szó, amit Jézus használ amikor Istenhez szól.
Soha senki sem mert imádságban ilyen kifejezést használni. A zsidó hagyomány szerint az “Abba” (apa) és az Imma (anya) a gyermekek első megtanult szavai között vannak. Az “Abba” a mély bizalom és a közelség kifejezése.
A Gecsemáné kertben, Jézus a legnehezebb óráján így imádkozott:
„Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” Márk evangéliuma 14:36
Az első keresztények belehelyezték ugyanezt a szót saját imádságukba is.
(Róma 8:15, Galata 4:6)
A bizonytalanság idején, amikor az imádság nehéznek érződik, elég ennyit mondanunk: “Abba, Atyám…” nem képletként, hanem a bizalom megnyilvánulásaként. Mint egy gyermek, aki egy szerető Atya kezében nyugszik.
4) Éli, éli, lámá sabaktáni
A kereszten, Márk és Máté is lejegyezte Jézus kiáltását:
„Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Máté 27:46
Ez a sor nyitja a 22-es zsoltárt- egy imát, amely fájdalommal kezdődik, de bizalommal és dicsérettel végződik. E szavával Jézus magára veszi mindazok kiáltását, akik elhagyatottnak, félreértettnek vagy a szenvedés által összetörtnek érzik magukat.
Ez nem egy kétségbeesett kiáltás, hanem a Fiú imája, aki valóban szenved, mégis továbbra is bízik az Atyában.
Amikor nem találunk szavakat a fájdalmunkban, felvehetjük ezt az imát, tudván, hogy Krisztus elmondta előttünk.
5) Rabbuni
János evangéliuma szerint mikor Mária Magdolna felismeri a feltámadt Jézust, így kiált fel:
“Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.” János 20:16
Ez az arámi cím tiszteletet és mély szeretet fejez ki. Abban a pillatban Mária a bánatból az örömbe megy át, egyszerűen azért, mert Jézus a nevén szólítja-és ő válaszol.
Valahányszor Jézussal találkozunk, személyesen szólít minket. A “Rabbuni”-nak válaszolni annyit tesz, mint elismerni őt mesterünknek, Urunknak és mindenünknek.
Miért tartotta meg az egyház ezeket a kifejezéseket?
Bibliakutatók szerint ezek az arámi és héber kifejezések tükrözik a korai keresztény közösségek Jézusról alkotott élénk emlékét. Nemcsak azt őrizték meg amit mondott, hanem azt is, hogyan hangoztak egyes szavai.
Ez megerősíti az evangéliumok történelmi hitelességét, arra utalva, hogy szemtanúk vallomásain alapulnak.
Feltűnő összehasonlítás tehető az apokrif evangéliumokkal, amelyekben semmi nyoma nincs ennek az arámi háttérnek.
A nyelvészeti tanulmányozás (filológia) így értékes bizonyítékokat szolgáltat a kanonikus evangéliumok történelmi megbízhatóságának.
Források:
- Joachim Jeremias — Abba: The Central Message of the New Testament
- Giuseppe Barbaglio — Jesus of Nazareth and Paul of Tarsus: A Historical Comparison
- Raymond E. Brown — Introduction to the New Testament(2 vols.)
- Pontifical Biblical Commission — The Interpretation of the Bible in the Church (1993)
- Benedict XVI — Jesus of Nazareth (trilogy)
- Theological Dictionary of the New Testament (TDNT)