Hogyan imádkozz, ha nem érzel semmit?

Kezdésnek nézzük meg a Szentírást, ahol több helyen is találkozhatunk olyanokkal, akik hasonló helyzetben érezhették magukat:

„Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem? Távol vagy segítségemtől, jajkiáltásom szavától.” - Zsolt. 22,2

„Miért állsz távol, Uram? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” - Zsolt. 10,1

Vagy amikor maga Jézus mondta ezt:

„Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tiéd.” - Lk. 22,42

Ezek a szentírási szakaszok olyan helyzetekben írattak meg, mikor nem kifejezett vidámság jellemezte a szereplők Istenkapcsolatát.

Jób és Jeremiás sem arról voltak híresek, hogy mindig mindent értettek. Őszinte kérdéseket tettek fel, felkiáltottak Istenhez, mikor nem érezték közelségét.

Ez egy olyan dolog, amit mi is megtehetünk hasonló helyzetben: legyünk őszinték magunkkal is, és Istennel is.

Nem kell színlelnünk, sem túlságosan akarni „érezni a választ”. Isten ismeri a helyzetünket, nem azért van ez, mert elfelejtkezett rólunk.

Tökéletesen tudja hogyan érzünk, és nagyon nagyra értékeli azt, ha kitartunk mellette a szárazabb, nehezebb időszakokban.

Gondolj bele: ha mindig csak akkor imádkoznánk, amikor érezzük Isten közelségét, akkor valójában az érzéseinket követnénk, nem Őt.

Fontosak lehetnek ezek a bizonyos érzések is, de nem szabad, hogy a hitünk fölé kerekedjenek.

Lehet, hogy leülsz és elmondasz egy rózsafüzért, de nem tudsz koncentrálni és nem érzed, hogy a szavaid „célba érnek”. Ha egyszerűen nem megy az imádság, nem szükséges kétségbeesetten regényt fogalmazni:

,,Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást.“ Mt. 6,8

Ilyenkor elegendő annyit mondani, amennyi bennünk van, például: Uram, nem értem mi történik, nem tudom merre tartsak, ürességet érzek, de itt vagyok. Hidd el, Isten szemében a puszta jelenléted is elég.

Nincsen egy teljesítési minimum az imádságban, amit el kéne érnünk, hogy Ő onnan fentről figyeljen ránk.

Ezekben a szárazabb helyzetekben az is segíthet, ha „kölcsönveszed” mások imáját. A zsoltárok könyve pontosan erre való.

Amikor nem tudod megfogalmazni mi van benned, engedd, hogy a Szentírás „imádkozzon helyetted”.

Ha van egy igevers, ami éppen megérint, írd fel akár a telefonodba, és nap közben olvasd el párszor, forgasd magadban. Ez is egy módja lehet az imának.

Ami fontos, hogy ne veszítsd el a reményt, még akkor sem, ha a mai világ azt sugallja, minél hamarabb kell megoldás, válasz, eredmény stb. Isten nem mindig így működik, Ő sokszor nem kelt feltünést és inkább a háttérben, csendben munkálkodik.

Lehet, hogy mi átmenetileg ebből annyit érzékelünk, hogy Ő hallgat,de minél nagyobb a (látszólagos) csend itt lent, annál nagyobb dolgok készülnek odafent a mi érdekünkben.

A mustármag sem esik kétségbe az elején, mikor más magok már javában növekednek, az pedig továbbra is mozdulatlanul pihen a földben.

Mindennek megvan a maga ideje, az említett mustármag pedig erősebb és nagyobb lesz azoknál, akik idejekorán növekedni kezdtek. Szükség van a megerősödésre, megszilárdulásra, hogy később lehessen mire építeni.

Isten ugyan így jár el velünk is, mikor azt érezzük, hogy nincsen jelen úgy, ahogy azt megszoktuk: