A szerzetesrendek évszázadok óta léteznek, és számtalan embert inspiráltak arra, hogy lemondjanak a "normális" életről, és teljesen Krisztusnak és az ő egyházának szolgálatára szenteljék oda magukat.
Minden egyes szerzetesrend egyedülálló módon és másképp szolgálja az Egyházat. Ezek a különbségek gyakran tükröződnek életmódjukban, szokásaikban, imarendjükben, fogadalmaikban és általános küldetésükben.
A legtöbb szerzetesrendnek van egy saját mottója, amely abban segíti a közösséget, hogy az imádságban és a döntéshozatalban képesek legyenek eligazodni. Ezeket a jelmondatokat általában a rend alapítója választja.
Az alábbiakban találsz néhány olyan mottót, amelyekből te is inspirálódhatsz!
Íme, 9 szerzetesrend inspiráló jelmondata:
1.) Paulánusok (Barnabiták): Caritas Christi urget nos
Magyarra fordítva: „Krisztus szeretete sürget minket!”
2.) Karthauziak (Karthauzi-rend): Stat crux dum volvitur orbis
Magyarra fordítva: „A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog.”
3.) Ágostonosok (Ágoston-rend): Anima una et cor unum in Deum
Magyarra fordítva: „Egy szívvel és lélekkel Isten felé.”
4.) Jezsuiták (Jezsuita-rend/Jézus Társasága): Ad maiorem Dei gloriam
Magyarra fordítva: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!”
5.) Domonkosok (Domonkos-rend): Anima una et cor unum in Deum
Magyarra fordítva: „Egy szívvel és lélekkel Isten felé.”
6.) Ferencesek (Ferences-rend): Pax et bonum
Magyarra fordítva: „Béke és jóság.”
7.) Bencések (Bencés-rend): Ora et labora
Magyarra fordítva: „Imádkozzál és dolgozzál!”
8.) Kármeliták (Kármelita-rend): Zelo zelatus sum pro Domino Deo exercituum
Magyarra fordítva: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért!”
9.) Caracciolínók: Ad maiorem Dei resurgentis gloriam
Magyarra fordítva: „Mindent a feltámadt Isten nagyobb dicsőségére!”
Jól gondolom, hogy a lista 9. szerzetesrendjéről még nem hallottál még korábban? 😏
Részlet - Szent II. János Pál pápa találkozása a magyar kispapokkal és szerzetesnövendékekkel
1991. augusztus 19.
„Ez a bensőséges baráti kapcsolat Krisztussal, a mély gyermeki viszony Istenhez, az Atyához, élő megtapasztalása annak, hogy bennünk lakik a szeretet Szentlelke – mindez együtt alkotja minden papi és szerzetesi élet szilárd alapját. A szemlélődés és az ima helyettesíthetetlen eszközök arra, hogy megvalósítsuk az egységet az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Ahogyan Mária, Jézus anyja megőrizte szívében Fia szavait és tetteit, úgy a pap is csak akkor végezheti hatékonyan munkáját Krisztus és az Egyház szolgálatában, ha folytonosan szeme előtt tartja Isten végtelen szeretetének misztériumát. A szemináriumi előkészületi éveknek tehát az ima és a szemlélődés iskolájának kell lenniük, mivel a leendő pap egész lelkipásztori tevékenysége – az egyházmegyés papé éppen úgy, mint a szerzetesé – ebből a Krisztussal való bensőséges baráti kapcsolatból meríti táplálékát. [...] Másokhoz menni Krisztus megbízásából missziós odaadást kíván. Nem elégedhettek meg azzal, hogy bezárkóztok plébániátokba vagy szerzetesházaitokba, arra várva, hogy mások forduljanak hozzátok – különösen az olyan országban, amilyen a tiétek is, amely a mély átmenet korszakában él: új társadalmat épít, amely a szabadságon és az igazságon alapul. [...] Az Egyház természeténél fogva missziós: örül, ha elviheti a világra az emberiség üdvösségéért keresztrefeszített és feltámadt Ura „Örömhírét”. Egész Európában, de különösen azokban az országokban, amelyek nemrég nyerték vissza szabadságukat, sürgető az új evangelizálás. Ti arra kaptatok meghívást, hogy hazátok misszionáriusai legyetek. Szembe kell néznetek azzal a tudatlansággal, amely abból ered, hogy évtizedekig hiányzott a megfelelő hitoktatás. De szembe kell néznetek a fogyasztói szemléletmóddal és a gyakorlati materializmussal is, hiszen ezek nem kevésbé akadályozzák a hithirdetés elfogadását. [...] Mert hirdetnetek kell az igét, amely „egyszer s mindenkorra a hívők öröksége”, „kérve, intve, buzdítva”, alkalmazva a kor változó körülményeihez, hogy így hallgatóitok be tudják fogadni. Kétségkívül tisztelettel emlékeztek azokra a papokra, akik azelőtt tanították a népet és nevelték a keresztény életre. De nem másolhatjátok le egyszerűen az ő magatartásukat és beszédeiket. Az emberiség és benne az Egyház a történelemben él, mindig változóan. Jézus Krisztus „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”, de minden korban teljességének más-más szempontja ragadja meg az emberiséget. [...] A magyarországi egyháznak megvan a lehetősége arra, hogy megújuljon a zsinat szellemében, hogy megvalósítsa Krisztusban a hit, a remény és a szeretet valódi közösségét, és az egész nemzetben szétárassza az Evangélium fényét. Ti valamennyien arra kaptatok meghívást, hogy ebben az újjászületésben tevékenyen részt vegyetek tanulással és imával, odaadástokkal és életetek tanúságtételével, érvényre juttatva a világi hívek szerepét is, akik Krisztus Testének tagjai, sajátos jogokkal és felelősséggel. [...] Missziós feladatotok arra is kötelez benneteket, hogy helyes kapcsolatot létesítsetek a nemhívőkkel. Ne feledjétek, hogy megtérésük Krisztushoz többnyire a ti tanúságtételetekből indul ki, az Örömhír hirdetéséből, amelyet szóval és tettel tártok elébük. Mégis a legjelentősebb formája a közösségnek, amelyet a jövőben meg kell valósítanotok, a paptestvéreitekkel való közösség lesz, szoros egységben a megyéspüspökkel. A pap élete könnyen elszigetelődhet, és elfojthatja az állandó tevékenység. A megkezdett úton való állhatatosság egyetlen biztosítéka a pap számára az, hogy őszinte és mély kapcsolatban marad Krisztussal és testvéreivel a Szentlélekben való szeretet által. A szemináriumban közösségben éltek: ezek az évek kiváló alkalmat kínálnak arra, hogy a gyakorlatban megtanuljátok, hogyan lehet létrehozni olyan közösséget, amely a szentháromságos szeretetközösség eleven folytatása. Szűz Mária segítsen benneteket, hogy elfogadjátok kettős szólítását: jöjjetek az üdvözítő Jézushoz, hogy Vele legyetek – és menjetek a világba, hogy üdvözítsétek azt.”
Forrás: www.katolikus.hu