Amikor fellépsz a focipályára, a játék közben van egy fontos célod: gólt kell lőni a kapuba. És amikor ez sikerül, és gólt lősz, akkor egy hatalmas örömöt, sőt eufóriát érzel. Egyfajta boldogságot, hogy elérted a célodat.
A mai napon megnyitják a Szent Kaput, ami segítséget akar adni, hogy elérjük életünk végleges célját, az életszentséget és az üdvösséget. Ebben a különleges évben ugyanis, ha áthaladunk a Szent Kapun, teljes búcsúban részesülhetünk, ami a bűneink után hátramaradt büntetés elengedését jelenti. És ez lehet a mi életünk „gólja”.
Ugyanakkor, ahhoz, hogy gólt lőjünk, először is meg kell tanulnunk játszani, illetve edzenünk kell, vagyis ki kell fejlesztenünk mindazokat a képességeket, amikre egy meccs alatt szükségünk lehet. Sokat kell futnunk, hogy az állóképességünk megfelelő legyen, meg kell tanulnunk cselezni, hogy a támadásokat kivédjük, meg kell tanulnunk célozni, hogy a labdánk valóban a kapuba érkezzen.
Így van ez az életünkkel is. Ahhoz, hogy életünk labdája áthaladhasson a kapu vonalán, sokat kell „futnunk”, vagyis törekednünk kell mindig jót tenni, jelen lenni a szükséget szenvedők számára. Ha minden nap egy-két jócselekedetet megteszünk, ezzel hozzá szoktatjuk lelkünket, értelmünket és akaratunkat ahhoz, hogy mindig a jót, ill. a legjobbat válassza, ami a tevékeny szeretetben valósul meg.
Ahhoz, hogy gólt lőjünk, s életünk végén Isten szerető ölelésében találjuk magunkat, edzenünk kell, amit földi életünk során az erények gyakorlásával tudunk elérni. Az erények számosak (okosság, igazságosság, lelki erősség vagy bátorság, mértékletesség stb.), s mind a jót célozzák. Ezek amilyen „habitus”-ok, vagyis szokások – ha úgy tetszik –, amik révén megedzhetjük akaratunkat a jó megtételére. Így a jóra irányítanak, és segítenek minket, hogy megtanuljunk célozni. Mind az isteni, mind az emberi erények a jóra, s a legjobbra irányítják tekintetünket. Az erények azok, amik olyan technikákat alakítanak ki bennünk, amik révén a lehető legjobb irányba haladhatunk, vagyis Isten, a legtökéletesebb jóság és szeretet felé.
Emellett, amint említettem, azért, hogy gólt lőhessünk, meg kell tanulnunk kicselezni az ellenséget. Így van ez életünk során is: számos támadás érhet minket, amik szeretnék megszerezni tőlünk életünk „labdáját”, amik szeretnék átvenni a hatalmat életünk felett, szeretnének más irányba vinni minket. Pl. társadalmunk, ahol sok minden a mértéktelen fogyasztásra fókuszál, erősíti ugyan birtoklási vágyunkat, de elhalványítja a felebarát iránti szeretetet és figyelmet. Így elősegíti, hogy az „ént” (ego) helyezzük a középpontba… Nyilván mindenki él át kísértéseket, amik Istentől, a hittől távolabb akarják vinni. De ha megvan a megfelelő „cselezési technikánk” (ami őszinteséget igényel), akkor felül kerekedhetünk az ellenségen.
Plusz, még egy szempontot meg kell említeni… Nem nyerhetünk meccset egyedül… Meg kell tanulnunk csapatban játszani, így amikor szükségünk van egy kis erősítésre, jó passzokra, ott lesznek körülöttünk a csapattársak. És valahol erre hívott meg bennünket az Úr, hogy mind együtt egyek legyünk, hogy szeretettel forduljunk testvéreink felé, és így tárjuk fel a szentháromságos Szeretet titkát a világ számára. És ez egyszerűbb, mint gondolnád: elég egy jó szó, egy mosoly, egy kis segítség.
Tehát, próbáljuk meg életünk labdáját a kapuba juttatni, gólt lőni! S használjuk ki a lehetőséget, hogy a Szent Kapun áthaladjunk, akár Rómában, akár csak a lelkünkben.