December 24-én elkezdődik a jubileumi Szentév, ami egy különleges alkalom, mert erre csak minden 25 évben kerül sor (hacsaknem lesznek rendkívüli szent évek, amit a pápa hirdethet ki, amikor jónak és üdvösnek látja). Az év kezdetén Róma városában megnyitják az ún. szent kapukat. Amikor az ember megfelelő módon felkészül, elzarándokol Rómába, s a kegyelem állapotában (vagyis szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járul, valamint nem terheli súlyos bűn a lelkét) áthalad a szent kapuk valamelyikén, teljes búcsúban részesül, ami a bűneink után visszamaradt valamennyi büntetés eltörlése (vagyis mindannak elengedése, ami miatt a tisztítótűzben kellene várakoznunk, mielőtt belépünk a mennyországba).
A Szent Kapu szimbolikus értelemben különleges jelentőséget kap. Ez egy igen jellegzetes kép: a nyitott kapu ugyanis lehetőséget ad, hogy áthaladjunk rajta és belépjünk egy másik világba. Ilyen értelemben, amikor elzarándokolunk a Szent Kapuhoz, lehetőségünk nyílik arra, hogy belépjünk Isten irgalmasságának világába, s az egyház szívébe.
Amikor a pápa megnyitja az első Szent Kaput, hivatalosan is megkezdődik a Szentév. Eredetileg csak egy kapu létezett a Lateráni Szent János-bazilikában, amely a Róma püspökének székesegyháza (NB: a Szent Péter Bazilika nem Róma, hanem a Vatikán székesegyháza!). Mostanra viszont, azért, hogy minél több zarándok haladhasson át a szent kapun, több pápai bazilikában is megteremtették ennek lehetőségét. Az idén A Szent Péter bazilikában, a Santa Maria Maggiore bazilikában, a Lateráni bazilikában, a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában és a Rebibbia női börtönnél találhatjuk meg a Szent Kapukat. Ez utóbbi Ferenc pápának a fogvatartottak iránti különleges törődését fejezi ki.
Amikor átlépjük a küszöböt, felidézhetjük János evangéliumának 10. fejezetét, amikor Jézus azt mondja:
„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki- bejár, és legelőt talál.”
Azzal, hogy áthaladunk a kapunk, aki maga Jézus Krisztus, kifejezzük döntésünket, hogy követni akarjuk Jézust, aki mint Jó Pásztor vezet minket.
Az ajtó végeredményben egy átjáró a templom belseje felé, ami a keresztény közösség számára nem csupán egy szent tér, amit tisztelettel, megfelelő viselkedéssel és öltözködéssel kell megközelíteni… A templom – és ez minden templomra érvénye – a közösség és a testvériség jele, amely minden hívőt Krisztushoz köt: a templom a találkozás és a párbeszéd, a megbékélés és a béke színtere, ami minden zarándokot befogad.
Amikor tehát áthaladunk a Szent Kapun, egyszerre lépünk be Isten világába, s az egyház testvéri közösségébe, s tesszük ezt Jézus Krisztuson keresztül, akiből, akárcsak egy „nyitott ajtón” keresztül, kiárad Isten irgalma.
Látogass el Te is a Szent Kapukhoz! 😉
fotó: Schnider Anikó
forrás: iubilaeum2025.va