Milyen alapvető követelményei vannak annak, hogy valaki gyakorló katolikus legyen?
A válasz lényeges részét képezik az úgynevezett egyházi előírások. Sajnos úgy tűnik, hogy kevés katolikus van tudatában ezeknek, nem is beszélve azokról, akik lelkiismeretesen próbálják követni őket. Ez azért sajnálatos, mert alighanem sok katolikus életében pozitív változásokat hoznának ezen előírások betartása.
A Katolikus Egyház Katekizmusa öt előírást fogalmaz meg (CCC 2041-2043), amelyeket az alábbiakban ismertetünk megmagyarázunk. Egyes régebbi katekizmusok hatot említettek: az extra előírás pedig azt tartalmazza, hogy a katolikusoknak követniük kell az Egyháznak a házasságra vonatkozó törvényeit. Ez természetesen ma is követelmény a katolikusok számára, ugyanakkor cikkünk most a jelenleg elfogadott katekizmusban felsorolt öt előírást veszi sorra. Ám, ezek a parancsolatok nem merítik ki a keresztény élet teljes egészét.
De vajon akkor miért vannak egyáltalán az Egyháznak ilyen előírásai? A Katekizmus szerint ezek arra szolgálnak, hogy
„a hívők számára világossá tegyék az imádság lelkületében, az erkölcsi törekvésben, az Isten és a felebarát iránti szeretet növekedésében az alapvetően szükséges minimumot” (vö. KEK 2041).
Íme az Egyház 5 parancsolata:
1) „Vasárnap és parancsolt ünnepeken misét becsületesen hallgass és tarts munkaszünetet”
Ez „megköveteli a hívektől, hogy megszenteljék az Úr feltámadásának emléknapját, valamint az Úr, a Boldogságos Szűz Mária és a szentek misztériumainak tiszteletére rendezett fő liturgikus ünnepeket; elsősorban azáltal, hogy részt vesznek az eucharisztikus ünneplésben, amelyben a keresztény közösség összegyűlik, és megpihennek azoktól a munkáktól és tevékenységektől, amelyek akadályozhatják e napok ilyen megszentelését”. (KEK 2042)
A vasárnapi szentmise és a kötelező ünnepek nem ajánlottak és nem is fakultatívak. Hacsak nincs igazán jó okod, minden katolikusnak jelen kell lennie. Ha belegondolsz, a "munkaszüneti napoknak" a pihenés idejének kellene lenniük.
2) „Bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg”
Ez „fölkészít az Eucharisztia vételére a kiengesztelődés szentsége által, mely folytatja a keresztségi megtérés és bűnbocsánat művét”. (KEK 2042)
A katolikusok nem részesülhetnek az Eucharisztiában a halálos bűn állapotában. A gyónás szentsége az az eszköz, amellyel az ember megtisztulhat a halálos bűntől. Mivel évente legalább egyszer szentáldozáshoz kell járulni (lásd a 3. parancsolatot), és mivel az Egyház reálisan látja az emberi bűnt, évente legalább egyszer szentgyónáshoz kell járulni.
De ez csak az alapvető minimum. Ahhoz, hogy évente egynél több alkalommal is részesülhess az Eucharisztiában lelked üdvössége érdekében, a legtöbb katolikusnak az év folyamán valószínűleg bizonyos rendszerességgel el kell mennie gyónni.
3) „Az Eucharisztia szentségét legalább húsvétkor vedd magadhoz”
Ez „az Úr testének és vérének vétele minimumát határozza meg a keresztény liturgia eredetével és központjával, a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban”. (vö. KEK 2042)
A keresztény hit Jézusról, az Ő kereszthaláláról és a Vele való kegyelmi egyesülésről szól. Az Eucharisztia az egyik legjobb eszköz, amit Isten adott számunkra, hogy az evangélium kegyelmét életünkben megvalósíthassuk. A gyónáshoz hasonlóan az Eucharisztia évente egyszeri vétele egy minimum. Egy átlagos gyakorló katolikusnak ennél sokkal többször kellene részesülnie az Eucharisztiában. Arról van szó tehát, hogy ha valaki még évente egyszer sem járul szentáldozáshoz, az problémát jelent.
4) „Az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg”
Ez „biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében”. (KEK 2043)
A böjt a keresztény élet normális része, egyrészt mert Jézus ezt tanítja az evangéliumokban (pl.: Máté evangéliumának 6. fejezete), másrészt mert segít bennünket, hogy növekedjünk az erényekben. Az Egyház a liturgikus év bizonyos időszakaiban előír egyfajta minimális böjtöt. Egyik sem túl kemény, hiszen ez csak a minimális követelmény. Valamennyi keresztény végezhet önszántából nehezebb és gyakoribb böjtöket is (amihez egy lelki vezető hasznos felügyeletet biztosíthat).
5) „Segítsd az Egyházat szükségleteiben”
Ez „kijelenti, hogy a hívők, lehetőségeikhez mérten, kötelesek segíteni az Egyház anyagi szükségletein”. (KEK 2043)
A Katolikus Anyaszent Egyháznak a világtörténelem minden szervezete közül a legfontosabb küldetése van: Jézus Krisztus megváltó evangéliumának hirdetése. Ennek a küldetésnek a teljesítéséhez természetesen földi erőforrásokra is szükség van. Nekünk, akik Isten ingyen kegyelméből megkaptuk a hit és a Jézus Krisztusban való új élet ajándékát, természetes, hogy nagylelkűen szeretnénk támogatni ezt a rendkívül fontos munkát, amivel csak tudjuk. De emberi gyengeségünk miatt az Egyház a támogatás felajánlását az egyházi törvények közé iktatta.
Vegyük észre, hogy az Egyház nem ír elő meghatározott összeget vagy százalékos arányt, hanem csak azt mondja, hogy az emberek „ki-ki a maga lehetőségei szerint” adakozzanak. Minden katolikusnak imádságban kell megfontolnia, hogy mit tehet az Egyház támogatása érdekében. De mindenkinek tudna kell, hogy semmilyen módon sem segíteni (ha valakinek megvan rá a lehetősége) nem lehetséges opció.