Talán a gyermekkorom emlékei miatt: emlékek a hangulatos fényekbe öltözött városomról, Rómáról, a boltokról, melyek kirakatai tele voltak a Mikulást segítő manókkal és tündérekkel… A feldíszített éttermek és bárok… Ezek mind külső jelek voltak a számomra, hogy megkezdődtek a készületek az ünnepre, amikor azt az eseményt ünnepeljük, ami egyszer s mindenkorra megújítja a történelmet…
Úgy élem meg ezt az időt, mint egy utazást, amit teljes szabadságban járhatok be. Egy 24 napos utazás, mely minden évben elvezet ahhoz, hogy a Jászol lábánál találkozzam Vele, Jézussal, az Istengyermekkel.
Ez az éjjeli találkozás számomra az egyik legszebb éjszakát jelenti: ez december 24-e.
Ez az az éjszaka, amikor a karácsonyi szentmisén mindig boldognak, s a gyermek Jézus előtt szabadnak érzem magam.
Ezt Jézus maga mondja az evangéliumban:
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. (Lk 21,28)
Az advent megnyitja számunkra a képzelet szabadságát.
Az advent a szabadság ideje, amikor oly sok módon szabadjára engedhetjük fantáziánkat, kezdve a karácsonyi díszítéssel, s különösen a betlehem megépítésével, amiben nagyszerű ötletességgel saját életünk „színpadjára” állíthatjuk Jézus születésének jelenetét.
Az advent megnyit bennünket az erkölcs és a kedvesség szabadsága előtt.
Ez egy olyan időszak, amikor felfedezhetjük a szabadságot, hogy a jóság és a kedvesség egy-egy cselekedetével forduljunk azok felé, akik elmagányosodtak és segítségre szorulnak. Ilyenkor például végezhetünk önkéntes, karitatív munkát különböző szervezeteknél vagy pl. a Vöröskeresztnél.
Az advent megnyit az imádság és az igazság szabadsága előtt… Isten előtt ugyanis igazán szabadok lehetünk.
Végezetül, ami még ennél is fontosabb, meghozhatjuk a szabadság nagy tettét, hogy újra felfedezzük az Istennel való kapcsolatunkat. Járjunk együtt Vele minden nap karácsony estéjéig, és döntsünk úgy, hogy egy kis időt minden nap csendben töltünk: pl. megfogalmazhatunk egy kis imát, amiben kérjük Istent, hogy mutassa meg nekünk az ő akaratát mindennapjainkban. Így egy szívből jövő párbeszéd fog kialakulni Istennel. Amikor Vele vagyunk, őszinte önismeretre teszünk szert. Felfedezünk majd valami szépet és talán valami kevéssé kedveset is önmagunkkal kapcsolatban. De ez egy olyan felismerés lesz, ami ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy növekedjünk.
…És itt jön képbe a szentgyónás
Az advent meghív, hogy rátekintsünk önmagunkra, hogy Isten szeretetének fényében rátekintsünk valódi önmagunkra. Meglátjuk erősségeinket, sőt, rácsodálkozhatunk végtelen értékünkre Isten szemében, aki életét adja értünk. De megtörténhet, hogy felismerjük hibáinkat is, vagyis azokat a pillanatokat, amikor elfordultunk Isten szeretetétől, vagy esetleg egy-két rossz szokásunkat, amin változtatni kéne. Ez utóbbiak bezárhatják szívünket, korlátozhatják bennünk azt a szabadságot, amire Isten Igazsága és Szeretete szabadít fel.
Annak legbiztosabb útja, hogy szívünket ismét megnyissuk erre a szabadságra és szeretetre, ha szentgyónáshoz járulunk.
De ne feledd: nem egy bíróhoz, hanem egy szerető atya elé lépünk, aki irgalmas és alig várja, hogy végre ismét átölelhessen.
„Atyám, hibáztam, de tudom, hogy Te megbocsátasz, és jobban örülsz annak, hogy ismét Hozzád fordulok, amint a tékozló fiút is örömmel fogadta atyja.”
Világosság közeleg.
Négy vasárnap… négy gyertya
Az adventi koszorú jól ismert szimbóluma az adventnek. Szinte minden család otthonában jelen van. De elgondolkodtál már, pontosan miért is gyújtunk gyertyát minden vasárnap?
Koszorúnkon négy gyertya található, melyek normál esetben színesek: három lila és egy rózsaszín. A lila gyertyák a bűnbánat szükségességét jelképezik, ami nem önostorozás, hanem egy bizalomteljes ráhagyatkozás Isten irgalmas szeretetére.
A harmadik héten rózsaszín gyertyát gyújtunk, mert ez az öröm vasárnapja. Mintegy elővételezzük a karácsony örömét, mert már magunk is érezzük, hogy „üdvösségünk közel van”.
Továbbá ahogy telnek a hetek, úgy egyre több gyertyát gyújtunk meg, s egyre nagyobb lesz a fény. Ez a gesztus lépésről lépésre hozza közénk az igazságot, hogy közénk születik a Világosság. Nem csak egykor az első században, hanem most is. Jézus ma is fel akarja gyújtani szívedben az Ő világosságát.
Jézus születésének története…
Bizony, nem csak karácsony napján és az azt követő hetekben olvashatjuk az evangéliumot. Már készületünk során elkezdhetjük megízlelni a karácsonyi eseményeket. Emellett érdemes Lukács evangéliumának első fejezetét átolvasni ebben az időben: itt ugyanis megtaláljuk a születést megelőző eseményeket. Így mintegy mi is beléphetünk abba a szerető előkészületbe, ami Máriát és Szent Józsefet is jellemezte, amikor Jézus, az Isten Fia, belépett életükbe.
NB: tudom, rövidnek tűnik egy-egy evangéliumi szakasz, de ha többször olvasunk egy szentírási szakaszt, mindig meglep valami újdonsággal. Csak ülj le egy olyan helyen, ahol csendben tudsz gondolkodni, és ízlelgesd, ismételgesd magadban az evangéliumi szavakat, mindaddig, amíg egész személyesen, szíved mélyén érintenek. Ez a szó elvezet az Isten Igéjéhez, aki emberré lett értünk.
Egy csodálatos utat kezdtünk meg az elmúlt vasárnap, melynek során Isten minden gyermeke újra felfedezheti önmagát, és megtapasztalhatja lelkében a karácsony örömét és szabadságát.