A feltámadás meglepő alázatossága – az Úr jelenlétének hétköznapisága
Feltámadni nem azt jelenti, hogy tovatűnő szellemekké válunk, hanem azt, hogy mélyebb közösségre lépünk Istennel és a testvérekkel, egy, a szeretet által átalakított emberségben.
	Schnider Anikó jelenleg Rómában végzi biblikus tanulmányait, valamint az EWTN és a ChurchPOP Magyarország fordítójaként is szolgálja az Egyházat.
Feltámadni nem azt jelenti, hogy tovatűnő szellemekké válunk, hanem azt, hogy mélyebb közösségre lépünk Istennel és a testvérekkel, egy, a szeretet által átalakított emberségben.
A tengerek és sivatagok, melyeken átkeltetek, a Szentírásban „az üdvösség helyei”, ahol Isten jelenvalóvá tette magát, hogy megmentse népét.
Ne féljetek közel menni azokhoz, akik bezárkóztak a félelembe vagy a bűntudatba. A Lélek lehelete tegyen minket is ennek a békének és a minden vereségnél erősebb szeretetnek tanúivá.
„Úgy add elő mindazt, amit mondasz, hogy az, aki hallgat téged higgyen, a hit által reméljen, a remény révén pedig szeressen” (Szent Ágoston, De catechizandis rudibus, 4, 8).
Szeretetének hűsége ott akart ránk találni, ahol mi már elvesztünk, ott, ahová csak egy olyan fény ereje hatolhat el, ami képes átlépni a sötétség birodalmán.
"...mindent az Úrtól kaptunk ajándékba, és Ő a mi gondoskodásunkra, szabadságunkra és felelősségünkre bízta ezt az örökséget."