Az erdélyi Csíkszereda közelében található „Csíksomlyói Szűzanya” kegyhelyét 1440 körül építtette a török elleni háború hőse, Hunyadi János magyar fejedelem (1387–1456) és fia, I. Corvin Mátyás. A ferencesekre bízva, akiknek a közelben kolostoruk volt, a kegyhely hamarosan a Mária-kultusz terjesztésének és a katolikus hit védelmének központjává vált.
Amikor az erdélyi fejedelemségnek azon része, amelyet a magyar és a szász kisebbség uralt, áttért a kálvinizmusra, és 1571-ben, pünkösd előestéjén a katolikusok lemészárlásához folyamodott, hogy rájuk kényszerítse az új vallást, Csíkszereda lakói bátran védekeztek, amit az idősek, asszonyok és gyermekek a kegyhelyen élő Szűzanyához intézett imái segítettek.
1661-ben a törökök támadása során a szentélyt a kolostorral együtt elpusztították, de a „Napba öltözött Madonna” szobrát biztonságba helyezték.
A hagyomány szerint, amikor a török csapatok megrohamozták a templomot, és megpróbálták elvinni a szobrot, hogy elpusztítsák azt, nem jártak sikerrel, mert a könnyű szobor igen nehézzé vált. Többszöri próbálkozás ellenére sem tudták felemelni, ezért a parancsnok úgy döntött, hogy kardot ránt, és kettévágja a szobrot. Hirtelen azonban a Madonna arca vérezni kezdett, sebek nyíltak az arcán, amelyekből ömleni kezdett a vér (a sebek egyébként ma is láthatók a szobor arcán).
A megrémült katonák elmenekültek a kolostorból, és a templomot lángokban hagyták. Amikor a hívek odaértek, a templomot már teljesen felemésztették a lángok, de a „Csíksomlyói Szűzanya” szobrát épségben találták meg a romok között.
A török uralom után, az 1800-as évek elején a kegyhelyet újjáépítették, és a régi képet odahelyezték.
Ma a „Csíksomlyói Szűzanya” Erdély leglátogatottabb zarándokhelye, és az évente pünkösd előestéjére eső ünnepnapon több mint 70 000 zarándokot fogad, köztük kálvinistákat és protestánsokat.