Medjugorje: a Pápa „nihil obstat”-ja*
A Hittani Dikasztérium Ferenc pápa által jóváhagyott közleménye nem hoz ítéletet a Béke Királynője plébániánál és a szentélynél történtek természetfeletti jellegéről, hanem elismeri az ahhoz kapcsolódó bőséges lelki gyümölcsöket, és összességében pozitív ítéletet fogalmaz meg az üzenetekről, jóllehet néhány pontosítást is tartalmaz.
Ferenc pápa úgy nyilatkozott:
„Eljött az idő, hogy lezárjuk a medjugorjei lelki jelenségekről szóló hosszú és összetett történetet. Olyan történetről van szó, amelyben püspökök, teológusok, bizottságok és más elemzést végző személyek eltérő véleményei követték egymást”.
Ezek a nyitó szavai „A béke királynője” című közleménynek, amely a Medjugorjéval kapcsolatos lelki tapasztalatokról szól, s melyet Víctor Manuel Fernández bíboros és Monsignore Armando Matteo, a Hittani Dikasztérium doktrinális hivatalának prefektusa, illetve titkára írt alá.
A Ferenc pápa által augusztus 28-án jóváhagyott szöveg, amely elismeri a medjugorjei tapasztalatokhoz kapcsolódó lelki gyümölcsök jó voltát, és felhatalmazza a híveket, hogy kövessék azokat - az új normáknak megfelelően, melyek e jelenségek megkülönböztetésére vonatkoznak -, mivel
„sok pozitív gyümölcs keletkezett, és nem terjedtek el negatív vagy kockázatos hatások Isten népe körében”.
Összességében az üzenetek megítélése is pozitív, bár bizonyos kifejezésekkel kapcsolatban némi pontosításra van szükség. Azt is hangsúlyozzák, hogy
„e közlemény következtetései nem jelentenek ítéletet az állítólagos látnokok erkölcsi életéről”, és hogy a lelki ajándékok „semmiképpen sem követelik meg feltétlenül az érintett személyek erkölcsi tökéletességét ahhoz, hogy tevékenykedhessenek”.
Jó gyülömcsök
A Medjugorje-jelenésekkel kapcsolatos helyeket a világ minden tájáról érkező zarándokok keresik fel.
„A pozitív gyümölcsök mindenekelőtt abban mutatkoznak meg, hogy az Egyház hagyománya szerint elősegítik a hitélet egészséges gyakorlását”.
„Rengeteg megtérés” tapasztalható a hitet felfedező vagy újra felfedező emberek körében; a gyónáshoz és a szentségi közösséghez való visszatérés, számos hivatás, „sok házastárs közti megbékélés, valamint a házasság és a családi élet megújulása”.
„Meg kell említeni - áll a közleményben -, hogy ezek az élmények főként az eredeti események helyszíneire történő zarándoklatok, nem pedig a »látnokokkal« való találkozások során történnek, melyek célja, hogy az emberek jelen legyenek az állítólagos jelenések alkalmával. Számos gyógyulásról is beszámoltak. A kis hercegovinai falu plébániája az imádás és az imádság, szemináriumok, lelkigyakorlatok és ifjúsági találkozók helyszíne, és „úgy tűnik, hogy az emberek főként azért mennek Medjugorjéba, hogy megújítsák hitüket”, s kevésbé konkrét kérések miatt”.
Karitatív kezdeményezések is elindultak, melyek az árvákat, a drogfüggőkket, a fogyatékkal élőket segítik, és ortodox keresztények, valamint muzulmánok csoportok jelenlétéről is tudni.
A béke üzenete
A dikasztérium közleménye a továbbiakban az üzenetek központi aspektusait vizsgálja, kezdve a békével, ami nem csupán a háború hiányaként, hanem lelki, családi és társadalmi értelemben is interpretálható: a legeredetibb cím, amelyet a Szűzanya magának tulajdonít, valójában a „Béke Királynője”.
„Azért a Béke Királynőjeként mutatkoztam be, hogy elmondjam mindenkinek, hogy a világ üdvösségéhez szükség van a békére. Csak Istenben található meg az igazi öröm, amelyből az igazi béke származik. Ezért megtérésre hívlak titeket” (1983.06.16.)
Ez a béke a megélt szeretet gyümölcse, amely „magában foglalja a nem katolikusok iránti szeretetet is”. Egy olyan szempont, amely „Bosznia ökumenikus és vallásközi kontextusában érthető meg a leginkább, melyet egy szörnyű háború sújtott, melynek erős vallási összetevői voltak”.
Isten a középpontban
Az üzenetekben gyakran szerepel a meghívás az Istennek való bizalomteljes önátadásra, aki a szeretet:
„Felismerhető, hogy az üzenetek egyik magja, miszerint a Szűzanya nem önmagát helyezi a középpontba, hanem úgy mutatkozik, mint aki teljes mértékben az Istennel való egyesülésünkre irányul”.
Továbbá „Mária közbenjárása és munkálkodása egyértelműen alá van rendelve Jézus Krisztusnak, mint a kegyelem és az üdvösség szerzőjének minden egyes személy számára. Mária közbenjár, de Krisztus az, aki „erőt ad nekünk, ezért minden anyai tevékenysége abban áll, hogy arra ösztönöz bennünket, hogy Krisztus felé haladjunk”:
„Ő ad nektek erőt és örömet ebben az időben. Közel vagyok hozzátok közbenjárásom által” (1993.11.25.)
Ismét sok üzenet arra hívja az embereket, hogy ismerjék fel, mennyire fontos a Szentlélek segítségét kérni:
„Az emberek tévednek, amikor csak akkor fordulnak a szentekhez, ha kérnek valamit. A legfontosabb, hogy imádkozzatok a Szentlélekhez, hogy leszálljon rátok. Ha ő bennetek van, megvan mindenetek” (1983.10.21.)
Felhívás a megtérésre
Az üzenetekben tehát „állandó felhívást találunk a világi életmód és a földi javakhoz való túlzott ragaszkodás feladására, melyhez gyakran kapcsolódik a megtérésre való felhívás, amely lehetővé teszi a világ valódi békéjét”. Úgy tűnik, hogy a megtérés áll a medjugorjei üzenet középpontjában. Van egy
„nyomatékos felszólítás is, hogy ne becsüljük alá a rossz és a bűn súlyosságát, és hogy vegyük igen komolyan Isten felszólítását, hogy harcoljunk a rossz és a Sátán befolyása ellen”,
aki a gyűlölet, az erőszak és a megosztottság forrásaként van feltüntetve. Az ima és a böjt szerepe szintén alapvető, csakúgy, mint a szentmise központi jelentősége, a testvéri közösség fontossága és a lét végső értelmének keresése az örök életben.
Szükséges pontosítások
A dokumentum második része hangsúlyozza, hogy „néhány” üzenet eltér az eddig felsorolt tartalmaktól. És ezért
„hogy Medjugorje e kincse ne kerüljön veszélybe, szükséges tisztázni néhány lehetséges félreértést, amelyek a kisebbségben lévő csoportokat e lelki élmény értékes üzenetének eltorzítására késztethetik”
Ha az ember néhány üzenetet részletesen elolvas, úgy tűnhet, hogy azok
„zavaros emberi tapasztalatokkal, teológiai szempontból pontatlan kifejezésekkel vagy nem teljesen jogos érdekekkel kapcsolatosak”,
még akkor is, ha néhány tévedés nem „rossz szándékból, hanem a jelenség szubjektív érzékeléséből fakad”. Néhány esetben „a Szűzanya mintha ingerült lenne, mert néhány útmutatását nem követték; figyelmeztet a fenyegető jelekre és arra a lehetőségre, hogy többé nem jelenik meg”. De valójában más üzenetek helyes értelmezést kínálnak ehhez:
„Azok, akik katasztrófákat jövendölnek, hamis próféták. Csak azt mondogatják: ''Ebben az évben, ezen a napon, egy katasztrófa fog bekövetkezni''. Én mindig azt mondtam, hogy a büntetés akkor jön el, ha a világ nem tér meg. Ezért mindenkit megtérésre hívok” (1983.12.15.)
Az üzenetek mellett való kitartás
Ezenkívül vannak a plébániának szóló üzenetek, amelyekben a Szűzanya mintha arra vágyna, hogy a spirituális és lelkipásztori út részleteit ellenőrizze, „így azt a benyomást keltve, hogy a részvételért felelős, megbízott szervezetek helyébe akar lépni”.
Máskor ragaszkodik, hogy hallgassák meg és fogadják el az üzeneteket, és ezt a ragaszkodást valószínűleg
„a feltételezett látnokok szeretete és nagylelkű buzgalma váltotta ki, akik jóhiszeműen tartottak attól, hogy a Szűzanya megtérésre és békére való felhívásait figyelmen kívül hagyják”.
E ragaszkodás azáltal még problematikusabbá válik, hogy az üzenetek „valószínűtlen természetfeletti eredetű kérésekre vonatkoznak, mint amikor a Szűzanya utasításokat ad bizonyos időpontokkal, helyekkel, gyakorlati ügyekkel kapcsolatban, és döntéseket hoz hétköznapi kérdésekben”.
Tulajdonképpen viszont maga a Szűzanya az, aki relativizálja üzeneteit azáltal, hogy azokat aláveti a Szentírásban kinyilatkoztatott Ige értékének:
„Ne keressetek rendkívüli dolgokat, hanem inkább vegyétek kezetekbe az Evangéliumot, olvassátok, s minden világos lesz számotokra” (1982.11.12.);
„Miért kérdeztek annyit? Minden válasz ott van az evangéliumban” (1981.09.19.)
„Ne higgyetek a hazug hangoknak, amelyek hamis dolgokról, hamis fényről beszélnek. Ti, gyermekeim, térjetek vissza a Szentíráshoz!” (2018.02.02.02.).
Az evangélium szintézise
A közlemény problematikusnak minősíti azokat az üzeneteket, amelyek a Szűzanyának tulajdonítják az „én tervem”, „én szándékom” kifejezéseket, amelyek „zavaróak lehetnek”.
Valójában minden, amit Mária tesz, mindig az Úr tervének és isteni üdvtörténetének szolgálatában áll”. Mint ahogyan nem szabad „Máriának - tévesen – azt a helyet, ami egyedül és kizárólagosan az emberré lett Isten Fiát illeti meg”.
Másrészt a Hittani Dikasztérium kiemel egy olyan medjugorje-i üzenetet, amely az evangélium mintegy összefoglalásának tekinthető:
„Szeretnélek titeket egyre közelebb vinni Jézushoz és az Ő megsebzett szívéhez” (1991.11.25.).
Engedélyezik a nyilvános istentiszteletet
„Jóllehet ez nem jelenti a történések természetfeletti jellegének kijelentését”, és felidézi, hogy senki sem köteles hinni azokban. A „nihil obstat” - melyet Mostar-Duvno püspöke adott ki a Szentszékkel egyetértésben - azt jelzi, hogy a hívek
„pozitív ösztönzést kaphatnak keresztény életükhöz e spirituális tartalmak által, és engedélyezi a nyilvános istentiszteletet”.
A közlemény azt is leszögezi, hogy
„az, hogy a medjugorjei üzenetek többségét építő jellegű szövegként pozitív értékelésben részesítik, nem jelenti annak kijelentését, hogy azok közvetlen módon természetfeletti eredetűek”.
És jóllehet - amint az közismert - különböző vélemények vannak „bizonyos tények hitelességéről vagy e lelki tapasztalat bizonyos aspektusairól. Ahol mindez jelen van, ott az egyházi hatóságokat felkérik, hogy értékeljék annak lelkipásztori értékét, és segítsék elő e lelki tartalom terjedését”.
Ez nem érinti az egyes egyházmegyés püspökök hatáskörét, hogy körültekintő döntéseket hozzanak abban az esetben, ha vannak olyan személyek vagy csoportok, akik „nem megfelelően élnek ezzel a spirituális jelenséggel és helytelenül cselekszenek”.
Végül a Dikasztérium arra kéri azokat, akik Medjugorjéba mennek, hogy „fogadják el, hogy a zarándoklatok célja nem lehet az, hogy találkozzanak a feltételezett látnokokkal, hanem az, hogy találkozzanak Máriával, a Béke Királynőjével”.
Forrás: Vatican News
*nihil obstat (lat. 'semmi akadálya'): az illetékes egyházi szakértő ítélete kéziratról vagy egyházi tartalomról, amely szerint az összhangban van az Egyház hivatalos tanításával, ezért nincs akadálya a kiadásának vagy terjesztésnek. Vö. Magyar Katolikus Lexikon, nihil obstat.