Íme egy radikális magyarázat!
Reméljük nem ismeretlen számodra a következő jelenet: Jézus szolgálatának kezdetén Keresztelő Szent János megkereszteli őt, majd a Szentlélek galamb alakjában leszáll Jézusra, és az Atya hangja szólt a mennyből. (v.ö.: Máté 3., Márk 1., Lukács 3.)
Ámbár lehet, hogy ez egy kicsit összezavar téged, hiszen tudjuk, hogy a keresztség a bűnök bocsánatára szolgál, de Jézus sosem követett el bűnt. Nos, joggal merülhet fel benned a kérdés: akkor miért keresztelkedett meg?
Elsőként nem árt tudni, hogy Jézus nem részesült a keresztség szentségében. Keresztelő Szent János keresztsége csak a bűnbánat szimbóluma volt, míg a keresztény keresztség ténylegesen megadja a bűnbocsánat kegyelmét.
Azonban, Jézusnak semmit sem kellett megbánnia. Akkor mit csinált? A válasz Krisztus szolgálatának radikális jellegét mutatja: A keresztséget szentséggé változtatta. (v.ö.: A teológia foglalata III. q 39. 1-2)
De miért is olyan radikális ez?
Normális esetben az Ószövetségben a tisztátalan dolgok tisztátalanná tesznek más dolgokat, ha érintkeznek velük. A szent dolgokat külön kell tartani, hogy ne szennyeződjenek be.
Krisztusnak természetesen nincs szüksége megszentelődésre. Sokkal inkább Ő az, aki megszentel másokat. Amikor tehát Krisztus megkapta Jánostól a keresztségét, ahelyett, hogy Jézus megszentelődött volna, a keresztség vize szentelődött meg, és hatalmat kapott arra, hogy megadja a bűnök bocsánatát.
Szent Ambrus is pontosan ezt mondja erről a témáról:
„Urunk nem azért keresztelkedett meg, mert meg akart tisztulni, hanem mert meg akarta tisztítani a vizeket, hogy a bűnt nem ismerő Krisztus teste által megtisztulva, a keresztség erényével rendelkezzenek.”
Krisztus, Istenként, annyira szent, annyira hatalmas, annyira csodálatos, hogy képes megfordítani a folyamatok normális rendjét. Krisztussal egy új korszak kezdődött, amelyben Isten kegyelme betört a világba, és feje tetejére állította a bűn és a romlás folyamatát.
Hát nem hihetetlen?