A csíksomlyói pünkösdi búcsú évről évre a magyarságtudat megerősítésének legnagyobb és legjelentősebb eseménye.
Pünkösd ünnepéhez közeledve összegyűlik a Kárpát-medence és szerte a világ különböző pontjairól útnak induló zarándokló sokaság, hogy találkozzanak és lélekben megújuljanak Erdély szívében, a Hargiták lábai alatt.
De miért pont Csíksomlyó?
A hagyomány szerint 1444-ben IV. Jenő pápa búcsútartást engedélyezett ezen a környéken a templomépítés támogatásáért. Egy jó évszázaddal később, 1567-ben a legendás csíki csata során a katolikus székelyek fölényes győzelmet arattak itt, és ezt a különleges erőt a kegytemplomhoz kapcsolódó Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították.
A búcsú hagyománya sok éven át fennmaradt, még a háborúk és tiltások idején is. A 20. század végétől, 1989 után vált az egész magyarság egyik legnagyobb vallási és nemzeti eseményévé, évente több százezer résztvevővel.
Saját bőrön tapasztalni
Pénteken reggel a kollégiumi csapatunkkal mi is útnak indultunk, hogy lerójuk tiszteletünket a Szűzanya lábai előtt és megérezhessük a magyarsághoz való tartozás örömét.
Busszal mentünk, és ami azt illeti, meglehetősen hosszú volt az út, közel 12 óra után érkeztünk meg a Csíkszeredához közeli Bükklok faluba, ahol elfoglaltuk szállásunkat és megvacsoráztunk.
Jó volt érezni a vendéglátók szeretetét; az ekkora távolság ellenére ők is magyar nyelven szólaltak meg és szívesen anekdotázgattak személyes élményeikről, tapasztalataikról és elsősorban arról, hogy az egész székely közösségnek mennyire sokat jelent ez a hétvége.
Szombaton korán keltünk, hiszen ez volt a nagybúcsú napja. A busz csak egy bizonyos pontig tudott minket elvinni, utána becsatlakoztunk a vonuló zarándokok közé, és együtt indultunk fel a hegynyeregbe, ahol 12:30-kor kezdődött a szabadtéri ünnepi szentmise.
Útközben az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk, amely során Máriát szólítottuk meg, és kértük segítségét minden előttünk álló kihívásra, családjaink és barátaink megsegítésére.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke volt.
Homíliájában Márton Áron, Assisi Szent Ferenc és a Szűzanya életét állította példaként a zarándokok elé, majd külön-külön megszólította az egyes társadalmi rétegeket (fiatalok, idősek, házasok, férjek, asszonyok) és mindenkihez intézett néhány kedves szót és némi útravalót.
A szentmise végén felcsendült a magyar és a székely himnusz, amely hidegrázós élményként maradt meg számunkra – több százezer magyar, magasba tartva a zászlókat, meghatódott örömkönnyekkel énekelte azokat a nemzeti énekeinket, amelyek az összetartozást erősítik bennünk határon innen és túl.
A zarándoklat itt korántsem ért véget; lefele haladva boldogan énekeltünk és beszélgettünk a megszerzett élményekről. Ezután betértünk még a kegytemplomba, ahol volt szerencsénk még közelebbről megérezni Szűz Mária közelségét.
Kiérve a térre székely vásárosok sokasága vett körbe minket, ahonnan néhány emléket és ajándékot igyekeztünk összeszedni.
Vasárnap egy hatalmasat kirándultunk a környéken; a hegyek, a gyönyörű látvány és a kellemes időjárás adta magát egy jó túra sikerességéhez. Részt vettünk egy közeli kis falu esti pünkösdi szentmiséjén, ahol belepillanthattunk egy székely keresztelőbe is.
A szentmisét celebráló Lajos atya már elmúlt kilencven éves, de közvetlensége és kedvessége mindannyiunkat magával ragadott.
Az utolsó estét egy közös társasjáték-partival zártuk, és hétfőn élményekben, lelkiekben feltöltődve indultunk haza.
Sok szeretettel ajánlom mindenkinek a jövőben a búcsún való részvételt! Csodálatos élmény, lelki gazdagodás, magyarságtudat-erősítés; ezek talán a legtalálóbb szavak ezen négy szép nap összefoglalásához.
„Boldog az az ember, akinek te vagy az ereje és aki a szívében zarándokútra készül!” - mondja a Zsoltárok könyve.