1. A jeruzsálemi templom
A jeruzsálemi templom Jézus korában egy nagy épületkomplexum volt, számos árkáddal és kisebb-nagyobb udvarral.
Egyik ilyen volt a pogányok udvara, ahol a nem zsidó zarándokok imádkozhattak.
A kereskedők itt állították fel asztalaikat, hiszen a zsidók számára számos előírás volt az áldozatok bemutatásával kapcsolatban.
A távolról érkező zsidó zarándokoknak áldozati állatokat kellett vásárolniuk, és a pogány pénzt templomi sékelre kellett váltaniuk. A papok és a pénzváltók ezt a helyzetet kihasználva gyakran tisztességtelen haszonra tettek szert, amit Jézus élesen elítélt.
Emellett a kereskedők a nem zsidó híveket is megzavarták az imádságban és az Istenhez való közeledésben.
A katolikus szövegmagyarázat
A szinoptikus evangéliumok, vagyis Máté, Márk és Lukács evangéliuma a templom megtisztítását a nagyhétre teszi, míg János Jézus nyilvános működésének elejére.
A katolikus exegézis (szövegértelmezés) szerint Jézus valóban kétszer tisztította meg a templomot, a második, még valószínűbb magyarázat szerint János evangélista teológiai okokból hozta előre az eseményt, hogy már az elején nyilvánvalóvá tegye Jézus tekintélyét.
2. Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból
Jézus, amikor erre az udvarra érkezett, szétszórta a pénzváltók pénzét, felborította az asztalaikat és a galambárusok padjait, és nem engedte, hogy bárki bármit átvigyen a templom területén.
Kötelekből ostort font és kiűzte az árusokat a marhákkal és a juhokkal egyetemben. Majd Izajás és Jeremiás prófétát idézve azt mondta nekik:
„Az én házamat az imádság házának fogják hívni, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt.” Iz 56,7, Jer 7,11
A galambárusoknak pedig azt mondta:
„Vigyétek el innen ezeket! Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy a zsoltáros így fogalmaz:
„Mert a házad iránti féltő szeretet emészt” Zsolt 69,10
Szent Jeromos szerint ez volt Jézus egyik legnagyobb csodája, mert egyetlen emberként, egy kötélből font ostorral képes volt megfutamítani a hatalmas tömeget, mivel arcából isteni fenség és hatalom sugárzott.
Jézus az ostorral nem az embereket akarta megsebesíteni, hanem a bűnös állapotot megszüntetni.
A katolikus teológia értelmezése
Szent Ágoston magyarázata szerint a „kötél” az ember saját bűneit jelképezi. Ahogy a bűnök egymáshoz kapcsolódva láncot vagy kötelet alkotnak, úgy válik a bűn az ember büntetésének eszközévé is.
Jézus tehát jelképesen a kereskedők saját bűneiből font ostort, amivel kiűzte őket. Nem hirtelen haragból, hanem tudatos, prófétai tettként tette ezt, hogy kifejezze isteni tekintélyét, megtisztítsa az imádság házát, és figyelmeztesse az embereket a bűneik következményeire.
Aquinói Szent Tamás szerint Jézus ezzel példát adott az Egyház elöljáróinak, hogy kötelességük szóval és tettel is fegyelmezni azokat, akik méltatlanul viselkednek a szent helyeken.
3. A zsidók jelet kérnek
A zsidók tudni akarták, hogy Jézus kitől kapott felhatalmazást, hogy intézkedjék az Isten házában, így csodajelet kértek ehhez.
Jézus azt felelte nekik:
„Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!”
Ők azonban nem értették ezt, hiszen a jeruzsálemi templomot 46 év alatt építették fel, Jézus pedig a saját testének templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és Jézus szavának.
Jézus továbbá egy kérdéssel válaszolt a kérdésükre:
„János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!”
Az írástudók nem tudtak neki válaszolni, így Jézus sem mondta el nekik, hogy milyen hatalommal tevékenykedik.
4. Jézus a betegekkel és a gyermekekkel
Miután Jézus megtisztította a templomot a kereskedelemtől, azonnal megmutatta, mire való valójában az Isten háza: az irgalmasságra, az imádságra és az isteni szabadításra.
A „rablók barlangja” helyett a templom ismét a „gyógyulás helyévé” vált: vakok és sánták mentek oda hozzá, és Ő meggyógyította őket. A próféták megjövendölték, hogy a Messiás eljövetelekor a vakok látnak, a sánták pedig járnak.
Aquinói Szent Tamás magyarázata szerint Jézus azért gyógyított látható jelekkel, hogy rámutasson: hatalma van a lélek belső betegségeinek a meggyógyítására és a bűnök megbocsátására is.
A gyermekek pedig „Hozsanna Dávid fiának!” felkiáltással mentek oda Jézushoz. A főpapok és írástudók látták és hallották mindezt, és nagyon megharagudtak, majd megkérdezték Jézust, hogy nem hallja-e, hogy mit kiabálnak a gyerekek.
Jézus a zsoltárost idézve válaszolt nekik:
„Kisgyerekek és csecsemők ajkáról szereztél magadnak dicséretet.” Zsolt 8,2
A gyermekek ösztönösen felismerték Jézusban „Dávid fiát”, vagyis a királyi Messiást. A gyermekek hozsannázása a jeruzsálemi bevonulás folytatása volt a templomban.
A katolikus liturgia a mai napig megőrzi ezt a kiáltást a Szentmise Sanctus (Szent vagy) részében, ahol a hívők a gyermekekhez hasonlóan köszöntik az Oltáriszentségben érkező Urat.
Ez követően a főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan tudnák Jézust megölni, ám féltek, mert az egész nép csodálta a tanítását és nagy figyelemmel és örömmel hallgatták azt.
Sokan hittek Jézus nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. Jézus viszont nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és mert nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről.
Jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben. Ezt követően a tanítványaival kiment a városból és ismét Betániába ment, hogy ott töltse az éjszakát.
Ha a történetet te is el szeretnéd olvasni a Szentírásban, a következő helyeken találod meg az evangéliumokban:
- Mt 21,12–17
- Mk 11,15–19
- Lk 19,45–48
- Jn 2,13–22