1. Olajfák hegye és a szamárcsikó
A virágvasárnapi esemény az Olajfák hegyénél kezdődik, Jeruzsálem közelében, Betfagé és Betánia között. Nagycsütörtökön az utolsó vacsorát követően Jézus ide vonult vissza imádkozni a tanítványaival.
Az olajfák hegyénél Jézus előreküldi a tanítványait az előttük lévő faluba egy olyan szamárcsikóért, amelyen „ember még nem ült”.
Jézus figyelmezteti a tanítványait, hogy ha az emberek megkérdezik tőlük, hogy miért viszik el a szamárcsikót, mondják, hogy az Úrnak lesz, és a gazdája azonnal elengedi az állatot.
Jövendölések beteljesítése
Ezt az eseményt már Izajás próféta (Iz 62,11) és Zakariás próféta (Zak 9,9) is előre megjövendölte.
„Mondjátok Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád; szelíd ő, és szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián.” Mt 21,5 és Jn 12,15
Általában az ókori vallásokban, így a zsidó hagyományban is csak olyan állatot szabadott szent célra vagy áldozatra felhasználni, amely még nem volt igában, tehát „érintetlen” volt ( Szám 19,2).
Nem egyszerű utazás, hanem egy szakrális cselekmény
A szenvedése helyére, Jeruzsálembe nem királyi pompában, harci szekéren vagy világi hódítóként vonult be, hanem szelíden és alázatosan érkezett, hisz ő a béke királya. Jézus a szamárcsikóval tudatosan elutasította a katonai messiásszerepet.
2. Az útra terített ruhák és a pálmaágak
A tanítványok a felsőruházatukat ráterítették a csikóra és úgy ültették rá Jézust. Jeruzsálembe ekkor nagy tömeg érkezett a zsidók húsvétja, vagyis a pászka miatt, és meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, elé vonultak.
A ruháikat eléje tették, illetve pálmaágakat és lombos faágakat fogtak vagy szórtak az útra, hogy köszöntsék.
A tömeg azért fogadta így Jézust, mert a Lázár feltámasztása utáni lelkesedésben sokan meggyőződtek arról, hogy eljött a messiási idő.
Királyi fogadtatás
A ruhák útra terítése az ókori keleten a királyoknak kijáró tiszteletadás volt. Ezzel elismerték Jézust uralkodójuknak, ahogyan azt egykor Izraelben is tették a királyok kikiáltásakor.
Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás magyarázata szerint a ruhák leterítése a „test megfeszítését” is jelképezi. A tanítványok a saját ruhájukat adják oda, ami az önátadás és a Krisztus követéséért vállalt áldozat szimbóluma.
A pálma-, fűzfa- és mirtuszágak lengetése a zsidó Sátoros ünnep, a Szukkót szertartásaihoz tartozott, amely az egyiptomi szabadulásra és a pusztai vándorlásra emlékeztetett.
3. Hozsanna!
Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja és a tömeg, amely körülötte ment, elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak és a 118. zsoltárt énekelték, amely a zsidó zarándokok egyik legfontosabb imádsága volt:
„Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön és Izrael királya! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”
A héber „hoshi’a na” kifejezés eredetileg egy segélykérés, könyörgés volt: „Ments meg, kérlek!” vagy „Adj szabadulást!” Jézus idejére a kifejezés jelentése átalakult: a könyörgésből messiási üdvözlés, a hit és az öröm felkiáltása lett.
Ez a kiáltás ma is minden Szentmisében elhangzik a Sanctus (Szent vagy) imádkozásakor, ahol az Egyház köszönti az Eucharisztiában köztünk megjelenő Urat.
4. Jézus megsiratta Jeruzsálemet
Amikor Jézus közeledett Jeruzsálemhez és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:
„Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” Lk 19,41–44
5. A város reakciója és a farizeusok kommentárja
Máté evangéliuma szerint az egész város népe megmozdult, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, és azt kérdezték: „Kicsoda ez?” A tömeg így felelt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”
A farizeusok is jelen voltak és nem hagyták szó nélkül az eseményeket: „Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!” (vö. Jn 12,19) – beszéltek egymás között.
Jézusnak pedig azt mondták: „Mester, szólj rá a tanítványaidra!” De Jézus így felelt nekik: „Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!” Lk 19,39–40
6. Jézus este Betániába ment
Jézus a bevonulását követően rögtön bement a jeruzsálemi templomba, megnézett mindent, de mivel már későre járt az idő, az apostolokkal együtt kiment Betániába.
Ez a pillanat készítette elő a nagyhétfői eseményeket, vagyis a templom megtisztítását a kereskedőktől.
Ha a történetet te is el szeretnéd olvasni a Szentírásban, a következő helyeken találod meg az evangéliumokban: