1997 óta február 2-án ünnepli Egyházunk a szerzetesek világnapját, tisztelegve azon közel egymillió férfi és nő előtt, akik szerzetesi életet élnek. E jeles nap bevezetése a lengyel pápa, Szent II. János Pál nevéhez kötődik, hogy megerősítse a szerzetesi hivatás jelentőségét.
Legtöbbünk számára a szerzetesi életforma titokzatosnak tűnhet: a világtól való elvonulás, az Istennek szentelt mindennapok különleges kihívást és egyben hivatást jelentenek. Mégis, ehhez az életmódhoz való vonzódás már a kereszténység megjelenése előtt is létezett, hiszen a remeteség – a szerzetesség legősibb formája – már Krisztus előtt, az ókorban is ismert volt.
Mit takarnak az OP, OFM, SJ vagy FMA rövidítések?
Tudod mit takarnak az OP, OFM, SJ, FMA* és a hasonló rövidítések? Mindig is érdekelt, hogyan élnek, mit csinálnak a szerzetesek, vagy hogy milyen utat kell végigjárnod ahhoz, hogy örökfogadalmas szerzetes legyél?
A szerzetesrendek többféleképpen kategorizálhatók. Léteznek teljesen szemlélődő vagy kontemplatív rendek, amelyek tagjai elsősorban az imádságra összpontosítanak, és nem végeznek „külső” apostoli munkát. Ilyen például a ciszterciek, karmeliták és trappisták.
Vannak olyan monasztikus rendek is, ahol a szerzetesközösségek egyes házait csak laza szálak (úgynevezett monasztikus kongregációk) fűzik egybe. Ezek szinte mindegyike önálló és önellátó, független életet él; tagjai a világtól elvonulnak, apostoli feladatot eredeti formájukban nem vállalnak, fogadalmukkal meghatározott helyhez kötik magukat. A monasztikus rendeket a különböző fokú klauzúra (elzártság) is jellemzi.
Mindemellett számos kanonokrenddel is találkozhatunk, ahol a közös istenszolgálatot összekapcsolják az apostoli tevékenységgel. Ilyenek például a premontreiek, akikkel hazánkban Gödöllőn, Csornán és Zsámbékon is találkozhatunk.
A koldulórendekben élő szerzetesek a monasztikus rendektől eltérően nem vonulnak ki a társadalomból, hanem az emberek között élnek és szolgálnak. A kolduló jelző arra utal, hogy a középkorban nem rendelkezhettek jelentős tulajdonnal, így saját munkájukból és adományokból biztosították megélhetésüket.
Hogyan lesz valakiből szerzetes?
A szerzetesi hivatás nem egyik napról a másikra alakul ki. A belépéshez több lépcsőfokon keresztül vezet az út.
Ha valaki szerzetes szeretne lenni, akkor az adott személy általában egy egyéves, úgynevezett jelölt időn vesz részt. Ezalatt a jelölt megismeri a rend életét és bekapcsolódik a közösség mindennapjaiba. Ebben az időszakban a jelölt továbbra is hétköznapi ruhát visel.
A legtöbb közösségnél a jelöltség után rögtön a noviciátus következik, amely általában egy 2-3 éves időszakot foglal magába. Ez idő alatt a szerzetesek még jobban elmélyednek az adott közösség hivatásában. Sok szerzetesrendben ekkor kapják meg a habitusukat, vagyis a szerzetesi ruhájukat a novíciusok vagy novíciák. Egyes női szerzetesközösségnél a novíciák fehér fátylat kapnak, míg a fogadalmas nővérek a rendnek megfelelő színűt (például feketét, kéket vagy barnát).
A noviciátus után jönnek a fogadalmas évek. Az örökfogadalom előtt a szerzetesek 3-6 évig ideiglenes fogadalmat tesznek, miszerint szegénységben, tisztaságban és engedelmességben élik az életüket.
A három szerzetesi fogadalom
Mit is takar pontosan ez a hármas fogadalom? Nos, a szerzetesi élet alapját három evangéliumi tanács képezi: a szegénység, a tisztaság, és az engedelmesség.
Szegénység
A szerzeteseknek nincs saját vagyonuk. Ha egy szerzetes munkával pénzt keres (például iskolában tanít és fizetést kap), akkor az a közösbe megy. Ha például új cipőre, vagy BKV-bérletre van szüksége, akkor az elöljárójától kér az adott célra egy összeget.
Tisztaság
Itt gyakran csak arra gondolunk, hogy a szerzetesek nem élnek szexuális életet, pedig többről van szó, mint önmegtartóztatás. Ők megélik a tisztaságnak minden aspektusát, például a test, a szív, a gondolatok és a hit tisztaságát is.
Engedelmesség
Engedelmesség Istennek és az elöljáróknak. A szerzeteseket gyakran helyezik egyik rendházból a másikba – az engedelmesség ilyen esetben például azt jelenti, hogy elfogadod az elöljáró döntését, hogy átköltözz egy másik közösségbe, hátrahagyva az addig megkedvelt társaidat. Az engedelmesség is egyfajta lemondás arról, hogy a saját elképzeléseink alapján alakítsuk életünket.
Szerzetesi hierarchia
A szerzetesi közösségekben szigorú hierarchia van, amely nemcsak a rendeken belül, hanem a férfi és női ág között is megfigyelhető.
Ha egy rendnek van férfi és női ága is (mint például a domonkosoknak), akkor az első helyen a férfiak állnak és őket követi a női közösség. Ha világi hívőként közel áll egy adott személyhez az adott rend karizmája, akkor ők (férfiak és nők vegyesen) a világban élve csatlakozhatnak harmadrendiként a közösséghez.
Minden rendház élén házfőnök áll, ő felelős az adott közösség vezetéséért, és általában ő kezeli a „családi kasszát”. A tartományfőnök már egy nagyobb területet felügyel, az ő döntése alapján költöznek egyik helyről a másikra a szerzetesek.
Egy rendtartomány magába foglalhat egy szűkebb régiót (például Észak-Olaszország), vagy egy teljes országot is. Vannak olyan rendek, ahol egy-egy országban kevés szerzetes van, így akár 2-3 ország is alkothat egy tartományt. Néhány példával szemléltetve ezt:
Brazílián belül a szalézi nővérek 4 rendtartományban élnek, Belo Horizonte, Sao Paulo, Recife és Manaus központtal. A pálos szerzetesek Magyarországon 4 településen vannak jelen, Budapesten, Pécsett, Petőfiszálláson és Márianosztrán, kiegészülve a székelyföldi Hargitafürdőn élő közösséggel. Az irgalmasrendi szerzeteseknél pedig Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Csehország alkot egy tartományt.
A tartományfőnökök felett a generális áll. Ő általában az a személy, aki az adott szerzetesközösséget vezeti világszinten. Bizonyos időközönként, általában 5-6 évente, a rendi elöljárók az úgynevezett káptalanon találkoznak, ahol megválasztják az új generálist, valamint megvitatják a rendet érintő fontosabb kérdéseket is.
Szerzetesek és a papság
Nem minden szerzetes pap, és nem minden pap szerzetes.
Szerzetesként is lehet valakiből pap. Kicsit más utat kell bejárniuk azoknak, akiknek előbb jött a papi hivatás és utána lettek szerzetesek, mint azoknak, akik előbb tesznek örökfogadalmat és utána szentelik őket pappá.
Szerzetesatyákból is lehet plébános, püspök, sőt akár pápa is. A legtöbb római pápát a bencés rend adta (eddig 29-et), de voltak már ciszterci, domonkos, ferences és ágostonos pápák is. A jelenlegi Szentatya, Ferenc pápa az első olyan katolikus egyházfő, aki a jezsuiták közül került ki.
Nemcsak fiatalok léphetnek be a szerzetesrendekbe: özvegyek is csatlakozhatnak. Bizony jól hallottad! Kiváló példa erre az EWTN alapítójának, Angelica anyának édesanyja, Mae Francis ( Mary David nővér), aki követte lányát a klauzúrás klarisszák szerzetesrendjébe férje halála után.
Sőt, vannak olyan szentjeink is, akik a házastársuk halálát követően váltak szerzetessé. Ilyen többek között a mintegy 800 éve született, és 25 éve szentté avatott Árpád-házi Szent Kinga is, aki özvegyasszonyként vonult be a lengyelországi klarisszák közé, a ferences rend női ágába.
*OP – Ordo Fratrum Preadicatorum (Prédikátor Testvérek Rendje, domonkosok) / OFM – Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje, ferencesek) / SJ – Societas Jesu (Jézus Társasága, jezsuiták) / FMA – Figlie di Maria Ausiliatrice (Segítő Szűz Mária Leányai, szalézi nővérek)