Az Úr azt mondja „Veled vagyok”: minden hétköznap, minden pillanatban.
A kérdés az, hogy mi felismerjük-e a Szeretetnek ezt a jelenlétét. Ugyanakkor az is igaz, hogy a hétköznapok forgatagában, az iskolai feladatok közt, az egyetemen, a munkában, a családi események sokaságában és a házimunkában a minket körülvevő eseményekre, személyekre, dolgokra fókuszálunk. S ez így is van rendjén; amit teszünk, azt figyelemmel kell tennünk.
De gondolkodtál-e már azon, hogy Isten jelen van a legegyszerűbb pillanatokban is, éppúgy mint a kríziseinkben vagy örömteli ünnepeinkben?
Néha megkísérthet minket, hogy Isten jelenlétét a leszűkítsük a liturgikus eseményekre, vagy az esti imádságunkra. Természetesen a kiemelt percek, órák, amiket egészen az Úrnak szentelünk, fontosak, mert segítenek belépni a Szent vonzáskörébe, ugyanakkor jó, ha napközben is rátekintünk életünk valódi forrására.
(Jegyezd meg: a ’szent’ kifejezés héberül qadôš, ami tulajdonképpen valami, ami el van különítve a profántól. Isten egyfelől e világ felett áll, s nem hétköznapi, viszont Krisztus által mégis belép a mi „profán”, egyszerű világunkba, hogy felemeljen.)
Íme, néhány ötlet, amivel emlékeztethetjük magunkat arra, hogy a Szeretet jelenléte minden pillanatban átölel.
Ébredés
Amikor reggel felkelesz, már az első pillanatokban hálát adhatsz az új napért, az életért (hiszen minden ébredés egyfajta “mini-újjászületés” és feltámadás, ahogy minden elalvás egyfajta “mini-halál”), s kérheted a Szentlelket, hogy vezessen. Nem kell túlbonyolítani a dolot, elég ha annyit mondasz magadban – akár az ágyban fekve:
“Uram, köszönöm a mai napot, köszönöm az élet ajándékát! Add, hogy Szentlelked fényében járjak, s a Te szereteted tanúja legyek mindazok számára, akiket rámbíztál és akikkel találkozok, s add hogy felismerjem a Te jóságodat.”
Étkezés
Talán mindannyian ismerjük az étkezés előtti imákat: “Édes Jézus légy vendégünk...”. Ezt az imádságot olykor hadarva, rutin szerűen mondjuk el. Viszont étkezés előtt vagy után imádkozhatsz saját szavaiddal is, hálát adva az ételért, azok előkészítőiért, illetve, ami még fontosabb: a közössségért és az osztozásért, hiszen minden étkezés megosztás egy közösségben.
Akár röviden mondhatod:
“Uram, aki együtt ettél és ittál velünk, köszönöm gondviselő szeretetedet, az ételt, amivel megajándékozol. Áldd meg azokat is, akik ezt előkészítették, s add meg az örömöt azoknak, akikkel elfogyasztom. S kérlek, gondoskodj a nélkülözőkről is.”
A klasszikus kérés a nélkülözőkért, ami minden étkezéshez kapcsolódó imádságban szerepel, szintén arra emlékeztet bennünket, hogy mind egy nagy közösség tagjai vagyunk, s ha valaki hiányt szenved, aziránt nem lehetünk közömbösek.
De mi van, ha egyedül vagy? Ha egyedül vagy, a Szentháromság akkor is jelen van veled, illetve Mária is. Sőt, bizonyos értelemben az egész Menny körülvesz. Micsoda “égi party”!
Tanulás előtt
A tanulás sokak számára öröm, mások számára puszta kötelesség. Ugyanakkor a tanulásban megvalósíthatjuk egyik emberi sajátosságunkat: képesek vagyunk értelemmel megismerni. Továbbá, ha megismerünk valamit a világról, akármilyen tárgy kapcsán, az mind az Isten igazságáról beszél, aki teremtett és fenntart. Így minden alkalommal hálát adhatunk:
“Uram, köszönöm, hogy tanulhatok, s megismerhetem a világot, s ezáltal a Te igazságodhoz is közelebb kerülhetek. Kérlek, add meg az Értelem ajándékát és Bölcsességedet, hogy mindazzal, amit megtanulok, majd testvéreim javát szolgálhassam.”
Ne felejtsük el: az értelem irányítja az akaratunkat, így a felismert Igazság vezérli majd tetteinket is.
(Jegyzed meg: az értelem és a szabadakarat része 'istenképiségünknek', ami nem elhanyagolható.)
Munka előtt
Amikor nekilátunk a munkának – itt most gondolok mindenféle munkára, akár a házimunkára is – visszaemlékezhetünk, hogy Isten teremtő és létben tartó tevékenységében veszünk részt. Amikor az Úr meghívja az első emberpárt (Ter 1-2), hogy művelje a földet, akkor aktív szereplőkként bevonta őket teremtő munkájába. S ez igaz bármely apró vagy akár nagy kaliberű munkára, amely mind az Úr kreatív tevékenységébe kapcsol be minket.
Például megfogalmazhatjuk vágyunkat, hogy munkánk révén Vele együtt valami jót, kreatívat alkossunk:
“Uram, kérlek, add, hogy munkámmal, hozzájáruljak teremtő művedhez, mégha kicsiny mértékben is, és a kezeim a Te kezeiddel együtt alkossanak valami igazán szépet, jót és igazat.”
(Jegyezd meg: a ‘kreatív’ melléknév a latin crĕo igéből származik, aminek jelentése ‘teremteni’, ‘létrehozni’.)
Amikor hazaérsz
Amikor hazaérünk sokféle érzés kavaroghat bennünk: nyugalom, feszültség, derű, bánat, kiváncsiság stb. Egyszóval mindaz, amit a nap során megéltünk, ott van a nyakunkon és a szívünkben. Ugyanakkor, amikor hazaérünk, belépünk saját otthonunkba, abba a világba, ami a miénk, ahol önmagunk lehetünk, ahol elfogadnak és ahol mindenestül befogadhatjuk a másikat (persze, néha az otthon is tartogat kihívásokat, nehézségeket, de mégis a magunk körében vagyunk álarcok nélkül).
Ez az otthon lehet az Örök otthon előképe. Képzeld csak el, ha egy anya gyermekét feltétel nélkül el tudja fogadni, s oly nagy szeretettel gondoskodik róla, akkor mekkora öröm lehet belépni abba az Otthonba, ahova a Mennyei Atya végtelen szeretettel és feltétel nélkül örökre befogad.
Amikor belépünk saját otthonunkba, mondhatjuk:
“Uram, köszönöm az otthonomat és a családomat. Kérlek add, hogy jelenlétemmel a Te elfogadásodat tükrözhessem, s ez az otthon a Te otthonod is legyen!”
Te a nap mely mozzanatában szoktál a leginkább az Úrra gondolni?