Krisztus oldalából víz és vér ömlött.
Ma az Úr szeretetének nagy napja van. Az Úré, aki önmagát adja nekünk és a magasba emelkedik, hiszen minden szeretet felemelkedik és soha nem marad egyedül.
Elmélkedjünk most együtt, hogy az Úrral lehessünk szenvedésében. Ma egy liturgikus cselekményt tartunk, ez az úgynevezett „csonkamise”, nem mutatunk be eucharisztikus áldozatot, és ebben a nagypénteki liturgikus cselekményben János passiója teszi lehetővé számunkra, hogy még inkább belépjünk az Úr halálának és keresztjének misztériumába.
Amikor a római katona lándzsája átszúrta oldalát vér és víz ömlött belőle. Az Ő drága vére – valljuk Sienai Szent Katalinnal együtt – minden kegyelem és a megváltás forrása.
Tisztában vagyok vele, hogy a vért manapság gyakran igen könnyen kötik össze a halállal, a félelemmel, az erőszakkal, vagy ami még rosszabb, a horrorfilmekkel, ha viszont némiképp ki akarunk lépni ebből a gondolatsorból, akkor azt is mondhatnánk, hogy a vér inkább az élet és minden aktív tevékenység elve. Jézus ugyanis drága vérében a kegyelem életét adja nekünk, és a kegyelem által, amely az isteni életben való részvételt jelenti, s így mindannyian tevékennyé válunk a cselekvő szeretetben. Ezért a vér távolról sem a halál jele, épp ellenkezőleg, az átalakulás elve. Mert amikor az Eucharisztiában az Ő Drága Véréből merítünk, ez egyben a Lélek órája is.
Mindjárt megláthatjuk, hogy miért.
Annamaria Canopi anya azt mondja, hogy amint Lélek Jézus nyilvános működésének kezdetén a sivatagba vezette Jézust, úgy most, a végső küzdelem órájában, amikor Isten szeretete teljes mértékben megnyilvánul, a Lélek határozottan Jeruzsálem felé vezeti Őt. A Szentlélek az, aki erőt ad Jézusnak, hogy elviselje a Getszemáni vívódást, hogy ragaszkodjon az Atya akaratához, és hogy akár gyötrelmek között is végigjárja a Golgota felé vezető utat, vérének verejtéke árán is. Majd a jelenet csaknem egészen sivárrá válik, az ég felé magasodik a három kereszt, s a három kereszt alatt, mint két kar, amely egyetlen keresztet alkot, ott áll alatta Mária és a szeretett tanítvány, amikor e kimondhatatlan szenvedés hasító csendjében felhangzik Jézus kérése:
„Szomjazom!”
Ez a kiáltás felidézi Jézus találkozását a szamariai asszonnyal: „Adj innom!” – kérte tőle aznap, és ezután következett a kinyilatkoztatás, miszerint Jézus a szamariai asszony hite iránt, az emberiség hite iránt szomjazik, s arra vágyik, hogy élő vízzel oltsa minden ember szomját az örökkévalóság és Isten iránt. Jézus kereszthalálának órája a Szentlélekben való legnagyszerűbb termékenység órája is.
Érdekes az is, hogy a Golgota azok helyévé válik, akik szeretnek. De mit is jelent ez? Mindjárt kiderül. A Golgota hegye azok hegye, akik szeretnek, írja Sales Szent Ferenc a Theotimus, avagy ismertebb nevén az „Értekezés Isten szeretetéről” c. értekezésben:
„Urunk szenvedése és halála a legédesebb és egyben a leghevesebb indíték,
amely szeretetre késztet minket.
A kereszt gyermekei megdicsőülnek ebben a misztériumban,
amit a világ nem érthet meg:
a megsemmisítő halálból élet született,
a minden másnál erősebb halálból a szeretet édes méze fakadt.
Ó, Theotimus, a Golgota hegye azok hegyévé válik, akik szeretnek.”
Az a szeretet, ami nem a keresztből fakad, komolytalan és veszélyes. A halál szomorú a Megváltó szeretete nélkül, s a szeretet boldogtalan a Megváltó halála nélkül.
A szeretet és a halál oly mértékben összeolvadtak az Úr szenvedésében, hogy szívében egyik nincs meg a másik nélkül. A Golgotán nem nyerhetünk életet Szeretet nélkül, ami nem létezik a Megváltó halála nélkül. Vagy örök halál, vagy örökké élő szeretet. És minden keresztény bölcsesség abban rejlik, hogy tudja a jót jól választani.
Holnap csendes napunk lesz, amikor alszik a Király. Legyünk mellette ezekben a döntő órákban is.