Egyszer egy pápai szentmise-közvetítés közben viccesen megkérdeztem az egyik protestáns munkatársamat, hogy szerinte miért van az, hogy a liturgián résztvevőknek különböző színű ruhadarab van a fehér karingük alatt. Azt mondta, hogy ez biztosan hasonló a küzdősportokhoz: az a cél, hogy elérjük a fekete övet.
Valóban, a papi és szerzetesi életben is vannak különböző „övek”, amelyek megkülönböztetik az egyházi hierarchia különböző fokán lévő személyeket. Csakhogy az ő esetükben a cingulusok (papi övek) színe másmilyen sorrendben követik egymást, mint például a karatéban vagy az aikidóban. A papok „fekete öve” után az esperesek violája és a püspökök vörös színe következik, amelyet legmagasabb fokozat, a „pápai fehér öv” pecsétel meg.
A papi szemináriumtól a plébániáig
Ahhoz, hogy valakiből római katolikus pap legyen, az első lépés, hogy - általában - öt évre beköltözzön a püspöke által kiválasztott szemináriumba (olyan intézmény, ahol a papságra készülőket tanítják), és elvégezze a teológiai képzést. Míg az adott személy a szemináriumban készül a papi hivatásra általában kispapnak szokás hívni. A „pap” kifejezés a magyar nyelvben a görög papasz, papa (apa, atya) szóból származik, ezért is van, hogy atyának hívjuk őket.
A magyar kispapok a szeminárium 2. évében kapják meg a reverendájukat, vagyis a földig érő fekete papi ruhát. A reverendán általában 33 gomb található, amely a "krisztusi korra" utal (33 évet töltött Jézus a Földön). A szemináriumi képzés vége felé a kispapokat püspökeik diakónussá szentelik. Ők csupán csak igeliturgiát tarthatnak (például felolvashatják és magyarázhatják az evangéliumot, valamint áldoztathatnak), ám szentmisét nem mutathatnak be, az Oltáriszentség átváltoztatására még nem “képesek”.
A tanévhez igazodva a katolikus egyházban általában júniusban szentelik pappá és diakónussá az arra készen állókat. A papszentelés után hivatalosan is bemutathatják az áldozati liturgiát, illetve a különböző szentségeket is kiszolgáltathatják a híveknek. Ilyen például a bűnbocsánat (gyónás), vagy a betegek kenetének szentsége.
Amikor egy pap elvégzi a szemináriumot, ritka, hogy a felszentelése után rögtön saját templomot kapjon. Általában káplánként, egy tapasztaltabb pap mellé kerül az illető, hogy belerázódjon a mindennapi feladatokba. Nem csak a „gyakornok” papokat hívjuk káplánnak, hanem akár a több évtizede papi szolgálatot teljesítők is lehetnek káplánok. A nagyobb templomokban, például a székesegyházakban, vagy a gyakran látogatott kegyhelyeken káplánok segítik a plébános munkáját.
Plébánosoknak azokat a felszentelt papokat nevezzük, akik egy-egy templomban látnak el lelkipásztori szolgálatot. Ők a templomok „polgármesterei.” Manapság nagy gondot okoz az egyházban a paphiány, így vannak olyan plébánosatyák, akik akár 2-3, vagy több templomot is ellátnak egyszerre.
Mi különbség az esperes és a püspök között?
A következő lépcsőfok a ranglétrán az esperes, aki egy-egy kerület vezetője. Egy esperesi kerület legalább 8-10, de akár 25 templomot is magába foglalhat. Az esperes feladatkörébe többek között a papság életének és pasztorális munkájának lelkesítése, valamint támogatása is beletartozik.
Míg az esperes felelősséget vállal az egy kerületben élő papokért, addig az úgynevezett megyéspüspök az egész egyházmegye kormányzásával van megbízva. A magyarországi egyházmegyék nem egyeznek meg a vármegyék közigazgatási területével: például a Váci Egyházmegyéhez tartoznak többek között Pest, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád vármegyei települések is. A megyéspüspökök végzik a pap- és diakónusszenteléseket, valamint ők szolgáltatják ki például a bérmálás szentségét is. A püspököket tekintjük a 12 apostol hivatalos utódainak.
A püspökök általában egy szűkebb földrajzi régióban (például a Dél-Dunántúlon) található katolikus egyházmegyéket irányítják, de léteznek úgynevezett tábori püspökségek is, amelyek a katonák lelkipásztori ellátásáért felelősek. A magyar katolikus tábori püspök ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, mint egy megyéspüspök (kiegészülve néhány katonai jogkörrel), ám „az ő papjai” a feladatkörüknek megfelelően akár Szombathelytől Miskolcig, az egész ország területén teljesíhetik szolgálatukat.
Kiből lesz a pápa?
A püspöki rang "kibővített" verzióinak tekinthetőek az érsekek, a bíborosok és a mindenkori pápa. Az érseki tisztség abból a szempontból hasonlít az esperesekhez, hogy az érsek egy saját egyházmegye vezetése mellett néhány megyéspüspökért is felel. A bíboros az a méltóság a katolikus egyházban, aki pápaválasztó joggal rendelkezhet, a pápát segíti, tanáccsal látja el. Bármelyik bíborosból (akár a 99 évesből is) lehet pápa, ám jelenleg csak a 80 év alattiak rendelkeznek szavazati joggal. A pápaválasztási korhatárt mindig az adott bíborosi testület határozza meg.
Szent Péter székének megüresedésével (a Szentatya halálának beálltával, vagy lemondásával a pápai hivatalról), az utód a bíborosok közül kerülhet ki. A mindenkori pápa az egész Katolikus Egyház feje, vagyis mind a római, mind a keleti katolikusok elfogadják őt Krisztus földi helytartójaként. Míg a papokból, esperesekből, püspökökből, érsekekből és bíborosokból „korlátlan” számú lehet a világon, addig regnáló pápából mindig csak egy. A pápa mindamellett, hogy a katolikus egyház legfőbb főpapja, többek között Róma püspöke, és Vatikán Állam, a világ legkisebb országának uralkodója. A katolikus hagyomány szerint a római pápa Szent Péter apostol közvetlen utódja. Több mint 10 éve, 2013 óta Ferenc pápa kormányozza a Katolikus Egyházat.