Az egyik legfontosabb dolog, amit a Szentírás újra és újra hangsúlyoz, hogy Isten nem távoli megfigyelője életünknek. Nem ránk néz csupán és tudomásul veszi, hogy egy nehézséggel állunk szemben, majd sok sikert kíván a továbbiakhoz. Épp ellenkezőleg: Ő előre tudja, hogy mi következik életünkben, Neki senki körülménye nem újdonság. Részletről részletre ismer minden tényezőt.
Ami nekem sokszor erőt ad a nehezebb helyzetekben, az a Korintusiaknak írt első levél 10. fejezetének 13. verse:
„Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.”
Ez emlékeztet arra a tényre, hogy bármi is történik, Isten tud róla. Én innen lentről csak az adott problémáig látok, de Ő onnan magasról belátja az egész pályát. És ha azt mondja, hogy kibírható, akkor az így is van.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de a mi személyes érdekünkben történik, hogy az egész utat nem látjuk be elejétől a végéig.
Ha ez így lenne, könnyen lehet, hogy feladnánk, vagy el sem indulnánk, mondván, hogy ez túl sok, én erre nem vagyok képes.
Az az örömteli helyzet, hogy Ő jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. Nagyon jól tudja, hogy milyen módon, mikor, illetve mire van szükségünk. Minden ki van találva, sokszor csak a következő lépésünket látjuk, de ha ez megvan, az elegendő.
Olyan ez, mint mikor sötétben megyünk és zseblámpával világítunk. Nem látunk messzire, de mindig látjuk a következő lépést, és így tudunk haladni előre.
Az Istenbe vetett bizalom nem azt jelenti, hogy minden azonnal láthatóvá és érthetővé válik, sőt…
Sokszor épp az ellenkezője történik: ami eddig kitisztulni látszott, az ködösebb lett, mint volt. Én eleinte ilyenkor csak jobban izgultam, de rá kellett jönnöm: ha ezt tapasztalom, akkor Isten valamire készül, ebből pedig baj még sosem volt. A lényeg tehát, hogy legyen bizodalmunk:
„A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka”
(Zsid 11,1).
Sokszor előbb át akarjuk látni a pályát, mindent érteni szeretnénk, ez egyszerű emberi gondolatmenet. A Biblia viszont pont fordítva edukál:
Előbb kell a bizalom, ráér utána megérteni, hogy mi miért történik, és ez sokszor nagyon nem könnyű.
Nekünk keresztényeknek azonban épp az egy megnyugtató tény, hogy nem kell mindent mi magunk kézben tartanunk. Isten nem azt várja tőlünk, hogy az összes kérdésre legyen válaszunk, hanem azt, hogy merjünk Rá támaszkodni.
Jézus a hegyi beszédben ezt így fogalmazza meg:
az Atya már azelőtt tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle (Mt 6,8).
Ez nem azt jelenti, hogy felesleges imádkozni, hanem éppen azt, hogy olyasvalakivel vagyunk kapcsolatban, aki már ismeri az élethelyzetünket.
A Zsoltárokban nagyon kifejező ez a rész:
„Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.” (Zsolt 37,5)
Itt természetesen nem a sültgalamb effektusról van szó. Nekünk meg kell tennünk, ami rajtunk múlik, a többit azonban bátran rábízhatjuk Istenre, aki mindenre képes!
Jézus több alkalommal is azt mondja azoknak, akik hozzá fordulnak: A hited meggyógyított.
Amikor a vak Bartimeus segítséget kér, Jézus így válaszol:
Menj, a hited meggyógyított (Mk 10,52).
Ezt mondja a vérfolyásos asszonynak is, aki csak a ruhája szegélyét érinti meg a tömegben (Mt 9,22). A két vak meggyógyításakor megkérdezi tőlük: hiszitek, hogy meg tudom tenni? Majd igennel válaszolnak, és ezt mondja nekik:
legyen hitetek szerint (Mt 9,29).
Lehet, hogy adott helyzetekben nehéz, de fontos felismernünk: Isten ma is képes csodát tenni. És Ő tesz is, csak ehhez a mi hitünkre is szükség van:
„Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek” (Mk 11,24).
Bizonytalanságok mindig lesznek, de megvan a lehetőségünk, hogy emlékeztessük magunkat erre az egyszerű de nagyszerű igazságra: Isten lát.
Talán már sokan megtapasztalhattuk azt az érzést, amikor visszatekintünk egy korábbi nehézségre, és utólag látjuk meg, hogy végül minden a helyére került. Ami akkor hatalmas káosznak tűnt, később kiderül, hogy dedikált helye volt az események listáján, és elengedhetetlen szerepet játszott a végeredményben. Mi ennek akkor és ott nem látjuk az okát, de ami megnyugtató: Isten igen. És ez elég.