A Fekete Madonna Zarándoklaton az idei évben több mint 500 zarándok vett részt, köztük 150-en Erdélyből, 50-en pedig Kárpátaljáról érkezett. A zarándokvonaton megkérdeztük őket, hogy milyen lelkülettel vettek részt a zarándoklaton.
Ráduly István-Zsolt atya immár harmadik éve plébános az erdélyi Tordán. Egyik hívő társával, Bartus Sándorral, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara tagjával együtt érkezett a zarándoklatra.
István-Zsolt atya: A meghívást a pálos szerzetesektől kaptuk. Értesítettem a híveket és az ismerősöket, és Sándor ügyvéd úr kapható volt rá, így ketten érkeztünk Tordáról és először veszünk részt a zarándoklaton. Elvárásaink az úttal kapcsolatban nem voltak. Nekem van egy elhatározásom, valamit szeretnék az életemben megváltoztatni és az út szükséges volt ahhoz, hogy kimozduljak a környezetből, amiben most működök. Az is befolyásolt, hogy valamit nem tudtam letenni. Inkább elhatározás van bennem, mint elvárás.
Sándor: Inkább kíváncsiságból jöttem, mert nem vagyok római katolikus, hanem egy protestáns felekezethez tartozom. Ez sem, és az ügyvédség sem egy kizáró ok, hogy egy ilyen zarándoklatra ellátogassak. Lelki feltöltődésre vágyom, meg a kíváncsiság is hajt. Az ügyvédi munkámban próbálok úgy tevékenykedni, hogy ne cselekedjek etikátlanul, próbálom afelé terelni, hogy krisztusi szemlélettel álljak hozzá a dolgokhoz. A jog és a kereszténység nem zárja ki egymást. Mondhatnám azt, hogy ki is egészítik egymást.
Korom Imre atya nem először jár Częstochowában. Most a vajdahunyadi hívekkel jött, akik közül sokan első ízben járnak a Fekete Madonnánál.
Imre atya: Nagyon megható a Boldogságos Szűz iránti tiszteletet és ragaszkodást megtapasztalni konkrét módon mind a lengyel mind a magyar hívek részéről. És ez azt is alátámasztja, hogy a Boldogságos Szűz országa vagyunk, Mária országa vagyunk. A Boldogságos Szűz nem vette le és nem veszi le a kezét erről a nemzetről. Mi mindannyian fiai vagyunk. Amikor legnagyobb bajban van országunk, akár Magyarország, akár Lengyelország, tágabb értelemben véve a Kárpát-medence, az egyetlen biztos fogódzó az a Boldogságos Szűz. Hozzá megyünk mind Częstochowában, Lengyelországban, mind pedig otthon, Csíksomlyón – ugye mi erdélyiek vagyunk. Otthon vagyunk és a Szűzanya lábaihoz letesszük minden bánatunkat, minden szomorúságunkat. Tőle várunk eligazítást és tőle várunk a jövőre nézve bátorítást, biztatást és reményt. A Boldogságos Szűz a mai napig vigyáz Egyházára. Vigyáz arra, ami az Úr Jézusnak a legféltettebb, legdrágább kincse, ami az Egyház. Mivel ennek az Egyháznak a gyermekei, fiai vagyunk, a Boldogságos Szűz nekünk is édesanyánk. És amikor gondokkal küszködünk, de valamit meg akarunk köszönni, minden alkalommal hozzá jövünk. Nála vagyunk otthon, akár itt Częstochowában, akár otthon Csíksomlyón, Máriapócson, Mariazellben vagy akárhol a nagyvilágban.
A Kovászna megyei Gelencéről egy nyugdíjas testvérpár, Papp Ilona és Lukács Katalin is részt vett a zarándoklaton.
Ilona: Most vagyok itt először ezen a zarándoklaton. Tavaly voltam már Rómában, így ez életem második zarándoklata. Nagy-nagy hála van a szívemben, mert most nekem annyira jó életem van jelen pillanatban, hogy én nem tudom megköszönni a Jóistennek, hogy mennyi kegyelmet adott a családommal kapcsolatban. Úgyhogy hoztam a családomat hálából, hogy odaajánljam a Szűzanyának és felajánlom a zarándoklatunkat a további életünkért, hogy megmaradjon a családunk így, ahogy most van.
Katalin: Ide Lengyelországba most először jöttem, de voltam már más helyeken is zarándokolni: Medjugorjéban, Fatimában, Lourdes-ban, Barcelonában, Rómában és most jövök Lengyelországba. Vágyakkal érkeztem, van egy beteg gyermekem. A Jóisten segítse meg, hogy neki is rendeződjön az élete. És hálát szeretnék adni és meg szeretném köszönni a többi gyermekemet is, hogy nekik is kiegyensúlyozott életük legyen. Négy saját és kettő nevelt gyermekem van és tíz unokám.
A vonaton számos fiatal is részt vett: a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium negyven tanulója köztük Póra Zselyke és Vezsely Viktória 10. osztályos fiatalok is a Fekete Madonna vonattal zarándokoltak.
Zselyke: Én személy szerint azért jöttem, hogy megerősödjek a hitemben.
Viktória: Én még ilyen zarándoklaton nem vettem, és úgy éreztem, szükségem van erre a zarándoklatra.
A Háger-Veress testvérek az egész családdal zarándokoltak el a Fényes Hegyre.
Előd: Örültem, amikor megtudtam, hogy eljöhetek Częstochowába. A testvérünket Özsébnek hívják és Boldog Özséb alapította a pálos rendet. A vonatúton sokat imádkoztunk és kértük az ő közbenjárását.
Jonka: Nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a pillanat, hogy elinduljunk. A vonaton nagyon jót kártyáztunk, mucsaraztunk is, malackáztunk is. Én igazából azt várom, amikor megnézzük a szállást, meg az alvást is várom.
Bódog: Arra gondoltam először, amikor megtudtam, hogy a Fényes Hegyre zarándokolunk, hogy ott lesznek pálosok és szeretnék velük találkozni. A vonaton a játékokon kívül még sokat beszélgettünk. Én azt várom, amikor megnézzük a Fekete Madonna kegyképet. Sokat hallottam már a képről, jó lesz majd élőben is látni.
Az Ágota Alapítvány állami gondoskodásban és veszélyeztetett fiatalokkal foglalkozik a Csongrád-Csanád Egyházmegyében. A zarándoklatra huszonheten érkeztek. A fiatalokat többek között a Salvator nővérek is elkísérték.
Jyothi nővér: Én lelki programokat tartok az ágotás gyerekeknek és ez a zarándoklat nagyon fontos a gyerekek számára, hogy megtapasztalják, hogy mi is az a zarándoklat, mi folyik itt. Nagyon lelkesek, ezért is gondoltuk, hogy tapasztalják meg milyen a Szűzanyához megérkezni, milyen, amikor több ember együtt zarándokol, mi az az imádság, hogyan kell imádkozni, ki az a Szűz Mária, hogy működik az életünkben, mint Égi Anya. És ezt fontosnak is tartjuk, mert érdeklődőek. Számomra is nagyon fontos velük együtt lenni és kísérni őket. A hétköznapokban is szóba kerül az imádság és a hit. Próbáljuk közvetíteni, hogy az önismeret folyamat, hogy amikor megtudja a gyerek, hogy ő jó ember lehet, akkor Isten ott működik és ott van az ő lelkében. Így szoktunk beszélgetni kis témakörökről, amiket a lakásotthonokba viszünk hozzájuk. Egyik fontos elem a velük való foglalkozásban a belső személyiség fejlesztése, ezért is jó, hogy ilyen zarándoklaton részt vehetünk.
Anna nővér: Az Ágotánál lehetőség van arra, hogy az értékekről és a hitről beszéljünk azoknak, akik nyitottak az Istenre. Vannak olyan gyerekek a közösségben, akik aktívan gyakorolják a hitüket, vannak, akik ministrálnak és rendszeresen részt vesznek a saját plébániájuk által szervezett programokon. Akik most jöttek velünk gyerekek, vannak akik nevelőszülőknél vagy lakásotthonokban nevelkednek. Fontos számunkra a keresztény nevelés, hogy segítsünk a gyerekeknek felfedezni, hogy ő kicsoda, merre tart, mi az érték az ő életében és erre van lehetőségünk. A pasztorális csapatunk egy nemzetközi csapat, indiaiak, lengyelek és magyarok is vannak. Ez is jó, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy más országban hogyan gyakorolják a hitet. Nekem egyébként gyermekkorom óta jelen van, hogy a családommal a częstochowai Jasna Gorára, Fényes Hegyre zarándokoltunk. És ez jó számomra, hogy vissza-vissza tudok jönni a Fekete Madonnához.
Köllő Sándor atya egyetemi lelkészként szolgál Szegeden, továbbá lelkipásztori feladatokat is ellát az Ágota Alapítványnál. Mindemellett a szegedi dóm káplánjaként is szolgál.
Sándor atya: Már nagyon régen ki akartam próbálni ezt a fajta zarándoklatot és így jött az ötlet, hogy ha már néha bekapcsolódok az ágotás fiatalok pasztorációjába, elkísérjem őket erre a zarándoklatra. Kispapként voltam már a Fekete Madonnánál, valamint egyszer nem olyan régen a szegedi Roma Szakkollégium fiataljaival is ellátogattunk Częstochowába. És olyan, mintha hazaérkeznék, mert ahol a Szűzanya kegyhelye van, ott mindenki hazaérkezik az Égi Édesanyjához. Ilyen vággyal érkeztem, hogy hazaérkezni. És jót tesz egy kis megújulás vagy erőgyűjtés a nyár kezdetén, a nyári programok előtt és persze erőgyűjtés az őszhöz is.
Aleksza János atya a Szeged-Csanádi Egyházmegyéből érkezett a zarándoklatra, amelyen harmadik alkalommal vett részt. Jelenleg az újszegedi Szent Erzsébet plébánia káplánja.
János atya: Először még nyolcadikosként, 2013-ban voltam itt ezen a zarándokvonaton, aztán tavaly már papként vettem részt. Akkor nagyon megrendítő volt számomra, amikor papként koncelebrálhattam, hisz utoljára nyolcadikosként voltam itt és tavaly már papként én is bemutathattam a többi atyával közösen itt, ezen a kegyhelyen. Most pedig újból itt vagyok. Hozzám nagyon közel áll a máriás lelkület, nagyon szeretem a częstochowai Szűzanyát. Azért jöttem el újból, hogy erőt nyerjek magam részére és mindazok számára kérjek kegyelmeket, segítséget a częstochowai Fekete Madonnától, akiket hordozok: híveket, gyerekeket, fiatalokat, hivatásokat és mindazokat, akiknek szüksége van az imádságra. Itt Częstochowában mindig van olyan mozzanat, ami nem csupán két-három hétig vagy hónapig tart, hanem egy egész évre elegendő lelki többletet ad.
Cséry Gergő atya, pápai plébános egy ministráns csoporttal érkezett a zarándoklatra.
Gergő atya: Negyedik alkalommal vagyok ezen a vonatos zarándoklaton. Legelőször 2014-ben csatlakoztam a częstochowai zarándokokhoz. Csíksomlyón pedig a nyolcadik alkalommal voltam az idei esztendőben. Most 17 fiatallal, valamint plébániai segítőkkel és hitoktatókkal érkeztünk erre a zarándoklatra. Tehát összesen huszonhárman velem együtt. Nagy örömmel csatlakoztak a fiatalok is két plébánia területéről: a Szent István plébánia, a katolikus iskola és a Szent Benedek plébánia junior karitász csoportja is jelen van. Így a tanév vége felé hálaadással érkeztünk a szívünkben. És a Szűzanyához mindig hazaérkezik az ember, tehát amikor Lengyelországba jövünk, hazajövünk, hiszen a Szűzanya tisztelete és a lengyel-magyar barátság kötelez bennünket. Illetve még egy különleges oka is van az itt létünknek, hogy Stanisław Dziwisz bíboros Szent II. János Pál pápa ereklyéivel ajándékozta meg a pápai Szent István vértanú plébániát és ennek az ereklyéjét is átvettük a zarándoklat utolsó napján, Krakkóban.