Ha zarándoklatról van szó, akkor az sok fajta lehet. Mi most a Misszió Tours szervezésében vonattal utazhattunk el Czestochowába a Fekete Madonnához. A zarándokút jelképezi a földi életünket is, míg a Mennyei Hazánkba eljutunk. Néha könnyű, néha nehéz, egyszer lenn, egyszer fenn. Ezért szükségünk van megállókra, pihenőkre, elmélkedésekre, csendre, és társakra. Csak úgy mint a mindennapi életünkben is. Olykor tényleg nehéz volt egy-egy pillanat, ilyenkor próbáltuk felajánlani egy embertársunkért, szándékunkért a fájdalmainkat, kényelmetlenségeinket.
Mi volt a legjobb a zarándoklat alatt?
Bogi: Nekem elsősorban maga a közösségi élmény, az a tapasztalat, ahogyan egy céllal (Istenközelség keresése), és mégis teljesen különböző életkorokból, élethelyzetekből jöttünk össze. Mindenki nagyon segítőkész, kedves volt és végtelenségig közvetlen. Különösen kedveltem az idősebbekkel beszélgetésbe keveredni, mert nagyon sok érdekes történetet tudtak mesélni az életükből. Ugyanakkor, a csapat másik fele fiatalokból állt, ami nagyon motivált, mert nem féltek hitüket kimutatni és megélni.
Juli: Talán leginkább azokat a csendes pillanatokat élveztem Istennel, amikor volt egy kis időm beülni az Oltáriszentség elé. Ilyenkor ki tudtam szakadni a pörgésből, a zsivalyból, és befelé tudtam figyelni, valamint Isten felé tudtam fordulni. Az áldozás is különleges módon zajlott – ilyennel korábban csak Medjugorjéban találkoztam - az emberekkel együtt sorban álltunk, és úgy vártuk, hogy Jézus jöjjön hozzánk.
Szent II. János Pál bazilikájában a mozaikképek magukkal ragadóak voltak, mindegyik ábrázolásban volt egy különleges csavar, amin sokáig lehetett gondolkozni.
Szerda este, a virrasztás idejében közösen ott maradtunk Jasna Górán, és átmentünk a bazilika részébe, ahol rajtunk kívül csak néhányan voltak. A hely csendjében és a barátaim jelenlétében valahogy sokkal könnyebb volt Istenre figyelnem.
Jutka: Nekem nagyon kiemelkedő volt találkozni a czestochowai Fekete Madonnával, akiről korábban sokat olvastam és most valóságossá vált számomra. A reggeli képfelnyitások és esti képlezárások az apel közben különleges élményt nyújtottak. Először nekem furcsa volt, de ugyanakkor valahol nagyon mély jelentéssel bíró, amikor láttam, hogy a Fekete Madonnához zarándokló hívek térden állva, vezekelve kerülik meg a kegyképet.
Mindemellett Jerzy Popieluszko személye is belopta magát a szívembe. Miután megkoszorúztuk a szobrát és a sugárút felől láthattuk a Fényes Hegyet, az valami csodaszép látvány volt. Az esti fáklyás körmenettel méltón búcsúztattuk el a Jasna Górát.
Krakkóban nekem igazán megható volt látni azt a reverendát, amelyben annak idején Szent II. János Pál pápát meglőtték, valamint a róla elnevezett bazilika falán lévő mozaikok. Végül Szent Fausztinával is jó volt találkozni abban a kápolnában, ahonnan az EWTN Katolikus Televízió minden nap három órától közvetíti az irgalmasság rózsafüzérét.
Hanga: Nekem sokat adtak a közös éneklések a vonaton és a kegyhelyeken is. Ahogy 500-an együtt énekeltünk elképesztő élmény volt! A másik meghatározó pillanat számomra az egyik este a gyertyás felvonulás volt: az egész kegyhely zengett az énekünktől, és a refrénre a gyertyákat a zarándokok felemelték és így plusz vizuális élményt is nyújtott az egész felülről, ahonnét néztem. Örültem, hogy részese lehettem ennek a közösségnek erre a pár napra: ahogy jártunk-keltünk a kegyhely területén és összefutottunk más sárga stólás emberekkel, egymásra mosolyogtunk, segítséget kértünk. Ezekben a gesztusokban tükröződött vissza nekem Jézus szeretete!
Hol találkoztál Istennel ez alatt a pár napban?
Bogi: Én annak ellenére, hogy hitben kevésbé aktívan, lelkesen érkeztem, tapasztaltam Isten találkozást nem is egyszer. Nagyon erős volt a szentségi jelenlét a helyszíneken, számomra a rózsafüzér imádkozás és a szentmise a Fekete Madonnánál, majd a virrasztás a czestochowai Bazilikában voltak meghatározó pillanatok Istennel. Ekkor, én magamtól indultam meg Isten felé, volt hogy fizikailag közelebb lépve az Oltáriszentséghez, volt hogy elétérdelve a kápolnában, de a legnagyobb ajándék az volt, amikor figyelmemről, gondolataimról mondtam le és tudtam teret adni Neki.
Juli: Alapvetően mindenhol: a tájakban, a természetben, a naplementékben és napfelkeltékben, a beszélgetésekben, az emberek mosolyában, az egymásnak nyújtott segítségben és odafigyelésben, a prédikációkban és a stációknál elhangzó elmélkedésekben. Ami még érdekes, hogy a frusztrációimban is sikerült Hozzá fordulnom és kérnem majdnem rögtön a segítségét, hogy ne uralkodjanak el rajtam a negatív érzelmek.
Isten legerősebb jelenlétét mégis a bazilikákban és a kápolnákban éreztem. Ott, a csendben tudtam igazán Rá figyelni. Mostanában Márián keresztül is sokat keresem Jézust, ezért a rózsafüzér-imádságok is különösen sokat jelentettek számomra.
Jutka: A zarándoklat során többször is betértem az Örökimádó kápolnába, jó volt személyesen is kicsit elcsendesedni, találkozni a Jóistennel. Egyik rózsafüzér imádság után leültem a czestochowai kegykápolnában, szemben a keresztúti stációkkal, különösképpen a Sabbath Materrel. Azon vettem észre magamat, hogy folynak a könnyeim. Nagyon szép volt a lengyelek hite, hogy egy emberként mondták az apel imádságot. Szintén a kegykápolnához kötődik a sok-sok mankó, amelyek a falon kaptak helyet. Ezek egyfajta hálatáblaként is értelmezhetőek, hiszen a czestochowai Szűz Mária igazán hadhatós közbenjáró.
Hanga: A szállásunkon volt egy kápolna, ahol a kevés szabad idő ellenére sok időt töltöttem. Jól esett a csend és az egyedül lét. Mármint látszólag egyedül voltam, de ott volt velem Jézus és Mária is. Ebben a pár napban közelebb kerülhettem Fekete Madonnához, amiért nagyon hálás vagyok. Az elmúlt napokban sokszor láthattam meg Jézust másokban: főleg egy-egy időssel való beszélgetés során, egy kedves szó, kérdés által... Jó volt megélni azt hogy mindenki azért van itt mert találkozott már Jézussal, és Isten országát szeretné szolgálni.
Mit "viszel" haza Lengyelországból?
Bogi: Kitartást, és megerősítést, hogy Isten mindig itt van és lesz nekem. Csendben követi az életem minden mozzanatát. A zarándoklat pedig többször is teret adott annak, hogy ez a csend érezhető és minden más negatívat elnyomó legyen. Egy mosolyban a vonaton a szomszédos útitárstól, egy megosztott gyertyalángban, egy kamerakattintásban, a vacsora közbeni nevetésében de még a sorban állásban is. Ezeket a pillanatokat viszem haza és ezek segítenek abban, hogy újra és újra Istent válasszam bármi más helyett.
Juli: Egy fekete Madonnás rózsafüzért és egy sárga zarándoklatos stólát. Na, de az anyagi dolgokon kívül azt, hogy Jézus tényleg arra vár, hogy nyissak felé és befogadjam őt az életem minden részébe. Még azokba is amik csúnyák vagy fájdalmasok, sőt különösen azokba, mert így tud tanítani és gyógyítani engem. Ez tudom klisésen hangzik, de azt hiszem tényleg így ért el a szívembe és még nem tudom jobban megfogalmazni.
Fausztina nővértől pedig a fájdalmak és nehézségek felajánlását tanultam, valamint azt hogy megéri akár 5 percre is beülni a kápolnába.
Krakkóban, a Szent II. János Pál-bazilikában a mozaikos oltárkép különösen megragadta a figyelmemet. Szerintem elnézegettem olyan 15-20 percig. Jézus feltámadását ábrázolja, ahogy épp kitör egy szörny (a pokol) szájából a kereszt által és viszi magával az embereket a Mennybe.
Jutka: Hazaviszem magammal a Háger-Veress testvérek csillogó szemét és a pálos szerzetesek iránt érzett szeretetüket és tiszteletüket. Hazaviszem azt a sok-sok beszélgetést is, ami által az erdélyi zarándokokat jobban megismerhettem.
Viszem Pálmai Árpád csodás énekét is, szerintem hosszú napokig a fülemben fog csengeni az 500 magyar zarándoknak a közös éneke, főleg a Fekete Madonnáról szóló többszólamú és többnyelvű népének. Továbbá a cikkeket is kiemelném: sok-sok ismerettel bővült a saját tudásom is, amikor a kutatómunkát végeztem a Fekete Madonnáról, Jerzy Popieluszko atyáról vagy az apel imádságról.
Továbbá a közvetlen visszajelzések is felemelőek voltak, hogy az emberek értékesnek tartják azt a szolgálatot, amelyet a zarándoklat alatt a Churchpop stábjával végeztünk a lengyelországi zarándoklat során, valamit az EWTN Katolikus Televízióban a hétköznapokban teljesítünk.
Hanga: Isten kegyelméből sok türelmet kaptam a hétre és ez által megélhettem azt, hogy mennyit számít, hogy a másik szemszögéből nézd meg az adott helyzetet, mielőtt cselekszel. Hálás vagyok, hogy lehetőségem volt eljönni Czestochowa-ba és ezt az Isten előkészítette nekem:
"Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek." (Oz 2,16)
Szükségem volt erre a lelki kiszakadásra, hogy újult erővel tudjak jelen lenni az imáimban. Isten válaszokat adott és megerősített a hitemben. Emellett sok szép-vicces pillanatot élhettem meg barátnőimmel, amik igazán élvezetessé tették ezt az utazást. Számomra nagyon megerősítő volt az, ahogy együtt imádkoztunk.
Ha te is szeretnél résztvenni egy zarándoklaton akkor jó szívvel ajánljuk a Misszió Tours-t, akik főleg külföldre viszik a zarándokokat.
Ha viszont rövidebb belföldi zarándoklatra vágysz, itt van 5 zarándoklat, ami a következő fél évben lesz.
Zarándoklatok Magyarországon:
- Szent Benedek Zarándoklat: július 4.-11.
- Görögkatolikus Zarándoklat: július 16.-19., augusztus 10.-15.
- Ferences Ifjúsági Zarándoklat: augusztus 14.-20.
- Országos Egyetemista Zarándoklat: szeptember 19.-20.
- Pálos70: októberben