XIV. Leó pápa november 8-i argentínai beszédében olyan kérdéseket érintett, amelyek különösen a fiatal generációt szólítják meg.
A Szentatya arra emlékeztetett: a fiatalok nem csupán egy napon majdani felnőttként lesznek fontosak a társadalom számára – már ma is szükség van a gondolataikra, kreativitásukra és bátorságukra.
Egy ország jövője a fiatalokon is múlik, Leó pápa szerint. Buenos Airesben, a Palacio Libertadban találkozott Argentína állami vezetőivel, a civil társadalom képviselőivel és a diplomáciai testület tagjaival. Beszédében külön figyelmet szentelt a fiatalok helyzetének, lehetőségeinek és jövőjének.
A pápa szerint egy nemzetnek komolyan el kell gondolkodnia azon, hol hibázott, ha a fiataljai úgy érzik, hogy csak külföldön valósíthatják meg álmaikat.
Egy ország ugyanis akkor tud igazán fejlődni, ha a fiatal generáció is lehetőséget kap arra, hogy otthon építse fel az életét.
A Szentatya így fogalmazott:
„Egy nemzetnek komolyan fel kell tennie magának a kérdést, hogy hol hibázott, ha fiataljainak el kell hagyniuk hazájukat ahhoz, hogy megvalósíthassák álmaikat.”
Ez nem csupán Argentínának szóló gondolat.
Sok fiatal számára ismerős lehet a bizonytalanság: vajon lesz-e lehetőségük a tanulmányaik után elhelyezkedni, megtalálni a hivatásukat és olyan életet kialakítani, amilyet elképzeltek?
A pápa szerint ezekre a kérdésekre a társadalomnak is választ kell adnia.
,,Nemcsak a jövő, hanem a jelen is a tiétek!” – mondta a Szentatya, majd külön kiemelte az oktatás, a szakképzés, az egyetemek és a kutatás jelentőségét.
Szerinte a fiataloknak olyan lehetőségekre van szükségük, amelyek segítségével felfedezhetik saját képességeiket, fejleszthetik tehetségüket, majd mások javára is kamatoztathatják azokat.
De volt egy különösen fontos gondolata is:
,,A fiatalokat nem elegendő csupán felkészíteni a jövőre”
Meg kell bízni bennük, teret kell adni az ötleteiknek, és lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy már most felelősséget vállaljanak.
„Bízni kell a fiatalokban, el kell ismerni kezdeményezőkészségüket, és lehetőséget kell adni nekik arra, hogy saját ötleteikkel hozzájáruljanak a közös munkához, és felelősséget vállaljanak.”
A pápa üzenete egyértelmű: nem kell megvárni a diplomát, a tökéletes állást vagy azt a bizonyos „majd egyszer” pillanatot ahhoz, hogy valaki értékeset tegyen. Egy jó ötlet, egy segítő gesztus, egy közösségért vállalt feladat vagy egy bátor döntés már ma is számít.
A beszéd egyik fontos gondolata, hogy a képességeink nem kizárólag a saját sikereinket szolgálják.
A pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy az oktatásnak segítenie kell a fiatalokat abban, hogy felismerjék tehetségüket, kibontakoztassák azt, majd mások szolgálatába állítsák.
Ez különösen fontos üzenet egy olyan világban, ahol sokszor az eredmények, a teljesítmény és az egyéni siker kerül előtérbe. XIV. Leó arra emlékeztet, hogy az igazi fejlődéshez az is hozzátartozik, hogy mit adunk másoknak abból, amit
Keresztényként a hivatásunk sem csupán arról szól, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb utat.
Arról is, hogy felismerjük, miként válhatunk mások javára.
Legyen szó tanulásról, munkáról, művészetről, tudományról vagy közösségi szolgálatról, minden tehetség lehetőség arra, hogy valami jót hozzunk létre.
Milyen világot hagyunk magunk után?
XIV. Leó beszédében a jövő nemzedékek iránti felelősségről is szólt. Különösen fontosnak nevezte az emberi élet védelmét, a teremtett világ megóvását és azt, hogy a társadalom ne hagyja magára a legkiszolgáltatottabbakat.
A pápa egy különleges gondolattal foglalta össze a nemzedékek közötti kapcsolatot:
„Egyetlen nemzedék sem a semmiből építi fel a hazáját. Örökül kapja azt.”
Ez azt jelenti, hogy mindannyian egy már létező világba érkezünk.
Kapunk egy családot, egy közösséget, egy kultúrát, hagyományokat és értékeket. Ezeket nemcsak élveznünk kell, hanem felelősséggel tovább is kell adnunk.
A fiatalok tehát nem csupán örökösei annak, amit az előző generációk felépítettek, hanem alakítói is annak, ami utánuk következik.
Van helyed, van hangod, van küldetésed!
Az Egyház számára is fontos feladat, hogy olyan közösségeket teremtsen, ahol a fiatalok otthon érezhetik magukat, kérdezhetnek, fejlődhetnek, és megtapasztalhatják, hogy Istennek terve van az életükkel.
Talán nem tudjuk még pontosan, milyen lesz a jövőnk, hol fogunk élni, vagy milyen hivatást választunk.
De egy dolgot már most tudhatunk: a tehetségünk, a hitünk és a másokért vállalt felelősségünk nem várhat a holnapra.