XIV. Leó pápa a libanoni fiatalokhoz: a Feltámadt Krisztus, a szilárd alap megnyitja a zárt ajtókat is!
„...a hiúság világában szánjatok időt minden nap arra, hogy becsukjátok a szemeteket, és csak Istenre nézzetek!”
„...a hiúság világában szánjatok időt minden nap arra, hogy becsukjátok a szemeteket, és csak Istenre nézzetek!”
A liturgikus zene így igen értékes eszközzé válik, amely által Isten dicséretének szolgálatát végezzük, és kifejezzük a Krisztusban való új élet örömét.
Jézus szavai, azok prófétai stílusában, arról tanúskodnak, hogy a történelem katasztrófái és fájdalmai véget érnek, míg azok öröme, akik felismerik benne a Megváltót, örökké tart.
A Szentatya nem a pápaság intézményét reformálja meg, hanem az istenkapcsolatunk minőségét.
Remélni annyi, mint tanúságot tenni: amikor az új életről teszünk tanúságot, a nehézségek közepette is növekszik a fény.
Álljunk meg egy pillanatra, mondjunk el egy fohászt elhunyt szeretteinkért, és kérjük a szentek közbenjárását. Fontos tudnunk: „a halál nem a vég, hanem az örök élet kezdete.”
Jézus ismerős hangja érjen el hozzánk, és érjen el mindenkit, mert ez az egyetlen hang, ami a jövőből érkezik. Nevünkön szólít, helyet készít nekünk, megszabadít attól a tehetetlenség-érzéstől, amivel kockáztatjuk, hogy lemondunk az életről.
Az igazság nem hangokon, falakon és folyosókon keresztül jut el hozzánk, hanem az emberek mély találkozásában, amely nélkül minden nevelési szándék kudarcra van ítélve.
„…tekintetetek ne a hullócsillagokra irányuljon, amik törékeny vágyakkal kecsegtetnek. Nézzetek feljebb, Jézus Krisztusra, »az igazság napjára« (vö. Lk 1,78), aki mindig vezetni fog benneteket az élet ösvényein.”
...az imának van hatalma, hogy átalakítsa hozzáállásunkat, gondolatainkat, szavainkat és tetteinket.
„Isten nemcsak emberré lett, hanem gyermekké is... Ez a misztérium egyszerűen felfoghatatlan. Isten eljött hozzánk. Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa sebeinket és letörölje könnyeinket. Nekünk csak engednünk kell, hogy ezt megtegye. Minden karácsony alkalmat ad erre."
Aki tanul, az felemelkedik, kitágítja látókörét és távlatait, hogy visszanyerjen egy olyan tekintetet, ami nemcsak lefelé irányul, hanem képes felfelé nézni: Istenre, másokra, az élet misztériumára.
Nem azáltal menekülünk meg, hogy érdemeinkkel kérkedünk, vagy elrejtjük hibáinkat, hanem azáltal, hogy őszintén - úgy, ahogy vagyunk - odaállunk Isten, önmagunk és mások elé, bocsánatot kérve és az Úr kegyelmére hagyatkozva.
egy alázatos Egyházról kell álmodnunk és azt kell építenünk. Egy olyan Egyházról, amely nem húzza ki magát diadalmasan és önmagától felfuvalkodva, mint a farizeus, hanem lehajol, hogy megmossa az emberiség lábát.
Az Egyház az emberiség szakértőjévé válik, ha együtt jár az emberiséggel, és szívében visszhangoznak annak kérdései.
De, aki megértette, hogy Isten szemében mennyire értékes, aki mélyen átérzi, hogy Isten fia vagy lánya, az nagyobb dolgokkal dicsekedhet majd, és olyan méltósága lesz, ami magától ragyog.
A napokban történt minnapolisi (Minnesota állam) lövöldözés áldozatai is tanúságot tettek hitükről az élet egy hétköznapi, mégis tragikus pillanatában: egy katolikus iskola évnyitója során egy férfi tüzet nyitott a diákokra, melynek következtében 17-en megsérültek és két gyermek elhunyt.
Ma ellátogattunk a Szent Ágoston bazilikába. Gyertek velünk Ti is!
Ma egy nagy szentre és egyházdoktorra, Hippói Szent Ágostonra emlékezünk, aki kiváló tudós, püspök és teológus volt, s akinek sikerült megszelídítenie az irigységet.
Az is fontos, hogy legyen egy - szent társakból álló - lelki arzenálod, akik segítenek neked az utadon. Az ő imáik rendkívül hathatósak!
A legtöbb ember egy szenthez annak megindító élettörténete vagy pártfogása miatt vonzódik. John Cardillo, a Catholic University of America végzős hallgatója azonban egy fotó miatt figyelt fel Boldog Pier Giorgio Frassatira. De nem akármilyen fotóról van szó! Egy olyan képről beszélünk, amelyen Frassati egy hegycsúcson áll, pipával a szájában. „Emlékszem,...