Bizonyára mindannyiunk életében voltak, vannak és lesznek olyan időszakok, amikor nem látjuk a kiutat. Reménytelenek vagyunk, mert egy aktuális problémánkra nem találunk megoldást.
A pszichológiában krízishelyzetnek is említik ezt a jelenséget, amikor egy adott helyzetre a megszokott megoldóképességünk kevésnek bizonyul, így megijed a szellemünk, aminek következtében végeláthatatlan szcenáriókat gyártunk, és ördögi körbe sodorjuk magunkat, amiből látszólag nincs kiút.
Ez lehet egy szerettünk elvesztése és a meg nem szűnő hiánya, egy beláthatatlan jövőkép, egy stresszes időszak, és a sor itt is csak végtelen.
Hívőként sem tudjuk ezeket az időszakokat elkerülni, ráadásul sokan önmarcangolásba is bele tudunk esni, hiszen az Isten-közeli állapotunkat is jóval nehezebb ilyenkor megtartani, így az esendőségünk is fel tud erősödni.
Majd amikor erős és rendíthetetlen fiatal magyar keresztényként eljutunk addig a bizonyos mondatig, hogy „úgy még nem volt, hogy sehogy”, már tudjuk, hogy jó úton vagyunk, de nem árt, ha megtekintünk pár bibliai történetet, amiből tanulhatunk és győzelmet arathatunk belső harcunkban.
„Ő maga pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért, leült egy rekettyebokor alá, és a halálát kívánva ezt mondta: Elég volt, Uram, vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb az őseimnél! Majd lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor odanézett, látta, hogy a feje aljánál forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett, ivott, és újra lefeküdt. Az Úr angyala azonban másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert különben túl nehéz lesz számodra az út! Ő felkelt, evett és ivott, majd ennek az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.” (1Királyok 19,4–8)
Illés prófétát nem kímélte az élet
Megjósolt egy aszályt, ami miatt évekig bujkálnia kellett, és ami miatt sokszor csakis Istenre volt utalva az őt is érintő élelemhiányban. Feltámasztotta egy özvegyasszony fiát, hamis próféták kivégzésében volt benne a keze. Ezt követően, mikor már azt hitte, minden problémát megoldott, Jezabel királyné megüzente neki, hogy másnapra kivégezteti. Nem is csoda, hogy mindezek után „be akarta dobni a törölközőt”, és a saját halálát kívánta. Isten válasza meglepően humoros volt: hagyta, hogy aludjon egyet, majd megetette lángossal.
Noét bizonyára sokan ismerjük
Azt már kevésbé, hogy mi is történt az alatt a hosszú idő alatt, amíg a bárkában volt. Valószínűleg voltak kilátástalan napjai. Ugyanaz a monoton környezet igen hamar az ember agyára tud menni, és bizony nem volt neki beleírva a naptárába, hogy mikor is lesz az a bizonyos partraszállás. Miután sikeresen szárazföldet értek, kicsit humoros sorokat olvashatunk Noé legemberibb reakciójáról:
„Noé pedig, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. Egyszer bort ivott, lerészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán apja meglátta apja meztelenségét, és elmondta kint a két testvérének. Ekkor Sém és Jáfet fogtak egy felsőruhát, mindketten a vállukra vették, és hátrálva mentek be; így takarták be apjuk meztelenségét.” (1Mózes 9:20-24)
Reménytelen pillanatainkban láthatjuk, hogy Isten közel áll hozzánk
Nyugodtan kiönthetjük Neki bánatunkat vagy félelmünket, de ami a legfontosabb, hogy bízzuk rá gondjainkat. Természetesen ez kimondottan nehéz feladat, úgyszólván „hátradőlni” és rábízni magunkat az élet hullámaira.
Hívőként fontos, hogy ne főleg ezekben a pillanatokban akarjuk a legjobb verziónkat elvárni magunktól, hisz a fenti szereplők sem voltak tökéletesek. Ezzel nem arra akarok buzdítani mindenkit, hogy a nehezebb időszakai után a sárga földig igya magát, hanem arra, hogy még inkább gyakoroljuk a kegyelmet magunkkal szemben, hiszen továbbra is csak törékeny emberek vagyunk.
A Biblia egyik legmegrázóbb jelenete, amikor Jézus vért izzadva aggodalmaskodik a jövője miatt, hiszen rettegett a kereszthaláltól
Az ezt követő fizikai szenvedésről sokat olvashatunk, arról viszont annál kevesebbet, hogy hol is volt Isten, amit maga Jézus is kérdőre vont a kereszten. Urunk akkor pont ugyanott volt, hisz Jézus maga Istenként ment végig ezeken a gyötrelmeken.
Így amikor mi is kérdőre vonjuk Urunkat a már sokszor említett nehezebb időszakainkban, ne feledjük el, hogy pont ott van Ő is szenvedéseink közepette, és nagyon jól tudja és érzi, min is megyünk keresztül.
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30)
Végső soron láthatjuk, sohasem vagyunk elhagyva a Teremtő által, és Ő mindvégig mellettünk áll. Merjünk bízni Benne, hisz Ő is nagyon jól tudja, mit érzünk, így ne csodálkozzunk, ha minket is elküld aludni egyet, és netán megajándékoz egy finom süteménnyel.
Élet-fonal
Kötögetjük életünk fonalát. Választhatunk igényes mintát vagy inkább egyszerűt. Készülhet tarka szövet vagy egyszínű darab.
A színeket néha nem mi választjuk, változó a fonal minősége is, egyszer fehér, simogató, máskor szúrós, kemény. Ha elejtünk egy szemet, türelmesen vagy idegesen szedjük fel újra. Kötögetjük életünk fonalát.
De felejteni egyetlen sort sem lehet… Kötögetjük életünk fonalát.
(K. Allert nyomán)