Hívőként sokszor megkaphatjuk a kérdést, hogy
„Te keresztény vagy és közben bulizni jársz?”
Mintha a kettő automatikusan kizárná egymást. Mintha keresztény fiatalként csak a templom és a szobánk között közlekedhetnék, és nem szórakozhatnánk a barátainkkal.
Katolikusként szeretek jó társaságban lenni, beszélgetni, táncolni, ünnepelni és kikapcsolódni. Jézus sem egy olyan életre hívott, amelyből hiányzik az öröm. Elég csak a kánai menyegzőre gondolni, ahol az első csodáját tette. Jézus jelen volt az emberek ünnepében.
A kérdés valójában nem az, hogy szabad-e bulizni.
A kérdés inkább az, hogy hol van a határ?
A Katolikus Egyház nem tiltja a szórakozást vagy az ünneplést. Ugyanakkor arra tanít, hogy a mértékletesség erénye segítsen bennünket abban, hogy az örömünk ne váljon önpusztítássá.
A Katekizmus szerint a mértékletesség segít egyensúlyban tartani a vágyainkat és a földi javak használatát, valamint óv mindenféle túlzástól.
Tévhit, hogy a keresztényeknek tiltva van a bulizás. A valódi oka, ami miatt veszélyes számunkra, az az, hogy nagyon könnyen bűnbe vihet minket. De ez még mindig nem azt jelenti, hogy keresztény fiatalként, ha elmegyek péntek este bulizni, akkor mindenképpen bűnbeesek.
Lehet bulizni. Lehet nevetni. Lehet táncolni. Lehet jól érezni magunkat.
De közben nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten nem csak vasárnap vár ránk a templomban.
Velünk van péntek este is, a barátaink között, a koncerten, a szórakozóhelyen és minden döntésünkben, amiknek később következményei lesznek.
Honnan tudom, hogy hol a határ? Mikortól esek bűnbe?
-Ahol már nem én irányítok, hanem valami más irányít engem.
-Ahol már nem tudok tisztán dönteni.
-Ahol már nem vagyok önmagam.
-Ahol már bűntudatot érzek és megszólal a lelkiismeretem.
Ha egy este után szégyellem, amit tettem, ha elveszítem a kontrollt, ha olyan helyzetekbe sodrom magam, amelyekről tudom, hogy nem jók nekem, akkor már átléptem a határt.
A bűn nem onnan kezdődik, hogy elmegyek egy buliba. A bűnbeesés ott kezdődik, amikor lerészegedek és olyan döntéseket hozok vagy olyan dolgokat csinálok, amit józanul soha nem tennék, vagy amiről tudom, hogy ezt a későbbiekben szükségszerű lesz meggyónnom.
A bulizás tehát hívő ember számára veszélyes lehet az ott adódó kísértések miatt, de nem tiltott. Képesek lehetünk szilárd hittel megállni egy buliban, és képesek lehetünk bűnbeesés nélkül jól érezni magunkat.
Az egész kérdéshez nyilván hozzátartozik:
-Az elköteleződés Isten felé
-Az önkontroll
-És fontos, hogy milyen baráti társasággal indulsz el
Nem mindegy, hogy olyan barátaiddal indulsz el, akik befolyásolják a döntéseidet, hogy az kedvező legyen számukra, vagy olyanokkal, akik tiszteletben tartanak téged és figyelnek a saját határaidra.
A kérdés, amit tegyél fel magadnak, ha hívőként elmész bulizni: