Szívből jövő hálával és örömmel tekintek vissza az elmúlt időszakra. Különleges út volt ez: az otthoni, online térből eljutottam a személyes megélésekig és a közvetítésekig. Bár ez az év véget ért, a belső utazásunk nem áll meg.
Íme, mit is viselt a Szentatya az egyház életének legfontosabb pillanataiban 2025-ben!
"Az Üdvözítő asszonytól született: álljunk meg, és imádjuk ezt az eseményt, amely felragyog a Szentséges Szűz Máriában, és visszatükröződik minden születendő gyermekben, feltárva a testünkbe vésett isteni képmást."
10 őszinte kérdés 2025 végére, Isten jelenlétében 1. Mikor éreztem Isten jelenlétét a legerősebben ebben az évben ? 2. Milyen kapcsolatokat gyógyított, mélyített vagy zárt le Isten az életemben ebben az évben? 3. Milyen helyzetekben tapasztaltam meg, hogy Isten többet adott, mint amit kértem? 4. Miben kellett idén a leginkább elengednem...
Krisztus szívében ugyanis ott dobog a kötelék, amely szeretetben egyesíti az eget és a földet, a Teremtőt és a teremtményeket.
Íme egy egyáltanán nem hivatalos, de abszolút szórakoztató „lejátszási lista” azokról a pillanatokról, amelyek 2025-ben az egyházat éneklésre, sírásra és a „megosztás” gomb kattintására késztették.
A Karácsony nem attól lesz szép, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy jelen vagyunk egymásnak és Istennek.
„Arról szól, hogy békés, kegyelmi pillanatokat és kapcsolatot találjunk Istennel a káosz közepette…”
„...a hiúság világában szánjatok időt minden nap arra, hogy becsukjátok a szemeteket, és csak Istenre nézzetek!”
A liturgikus zene így igen értékes eszközzé válik, amely által Isten dicséretének szolgálatát végezzük, és kifejezzük a Krisztusban való új élet örömét.
Jézus szavai, azok prófétai stílusában, arról tanúskodnak, hogy a történelem katasztrófái és fájdalmai véget érnek, míg azok öröme, akik felismerik benne a Megváltót, örökké tart.
A Szentatya nem a pápaság intézményét reformálja meg, hanem az istenkapcsolatunk minőségét.
Remélni annyi, mint tanúságot tenni: amikor az új életről teszünk tanúságot, a nehézségek közepette is növekszik a fény.
Álljunk meg egy pillanatra, mondjunk el egy fohászt elhunyt szeretteinkért, és kérjük a szentek közbenjárását. Fontos tudnunk: „a halál nem a vég, hanem az örök élet kezdete.”
Jézus ismerős hangja érjen el hozzánk, és érjen el mindenkit, mert ez az egyetlen hang, ami a jövőből érkezik. Nevünkön szólít, helyet készít nekünk, megszabadít attól a tehetetlenség-érzéstől, amivel kockáztatjuk, hogy lemondunk az életről.
„...a hiúság világában szánjatok időt minden nap arra, hogy becsukjátok a szemeteket, és csak Istenre nézzetek!”
A liturgikus zene így igen értékes eszközzé válik, amely által Isten dicséretének szolgálatát végezzük, és kifejezzük a Krisztusban való új élet örömét.
Jézus szavai, azok prófétai stílusában, arról tanúskodnak, hogy a történelem katasztrófái és fájdalmai véget érnek, míg azok öröme, akik felismerik benne a Megváltót, örökké tart.
A Szentatya nem a pápaság intézményét reformálja meg, hanem az istenkapcsolatunk minőségét.
Remélni annyi, mint tanúságot tenni: amikor az új életről teszünk tanúságot, a nehézségek közepette is növekszik a fény.
Álljunk meg egy pillanatra, mondjunk el egy fohászt elhunyt szeretteinkért, és kérjük a szentek közbenjárását. Fontos tudnunk: „a halál nem a vég, hanem az örök élet kezdete.”
